A civilek mellett hivatásos sofőrök is szép számmal róják az utakat, nekik azonban – a különleges szállítmányok okán – sokkal nehezebb a gyors és biztonságos célbajutás, mint az átlagautósoknak. Ha elősegítjük őket munkájukban, hatékonyabbá és békesebbé tehető a közlekedés, nem mellesleg olcsóbbá válnak a különféle árucikkek, kevesebb füst terheli a környezetet és többek között a betegek is hamarabb jutnak el a kórházba. Cikkünkben Karlovitz Ákos, az Országos Mentőszolgálat munkatársa üzen – kollégái nevében – is olvasóinknak.
– Szerencsére javul a helyzet, egyre több autós segíti haladásunkat, de elég egy-egy figyelmetlen sofőr, hogy megakadjuk a forgalomban – szögezte le interjúalanyunk. – Nap mint nap látjuk, hogy össze-vissza állnak a kocsik a dugóban, pedig ha egyvonalban, a padkához közel sorakoznának, szinte zavartalanul elsuhanhatnánk mellettük. Ez nagyban gyorsítaná a városi közlekedés ritmusát, hiszen a motorral ingázók is könnyebben átjutnának a zsúfolt szakaszon.
Mit tapasztalnak a mentősök a forgalomban?
Szintén sok borsot törnek orrunk alá a piros lámpánál várakozók. Ennek oka, hogy vezetők jó része „nem találja fel magát”, és a tilos jelzés miatt nem mer óvatosan előregurulni pár métert, holott a KRESZ egyértelműen kimondja, hogy „az akadálytalan továbbhaladást – félrehúzódással – lehetővé kell tenni”. Szóval csak bátran: ha ez nem veszélyeztetünk másokat, igenis lépjünk a gázra!
A törvény betűje
Egyszerű, nyúlfarknyi paragrafus (KRESZ 42. §) határozza meg, mi a teendő, ha feltűnik egy megkülönböztetett jelzést használó autó, ennek dacára sokan ösztönösen a fékre lépnek, pedig nem – csak – ennyiből áll a dolog. Minden járművel, minden helyzetben elsőbbséget kell adni, és az akadálytalan továbbhaladást (félrehúzódással, illetve megállással) lehetővé kell tenni – szól a szabály, vagyis elsősorban arra ügyeljünk, hogy helyet adjunk az életmentőknek, s csak akkor fékezzünk, ha ezzel valóban segítjük őket. Ilyen tekintetben nincs különbség, hogy fény- és/vagy hangjelzést használnak-e, tehát akkor is kötelező elengedni a mentőt, rendőrt stb., ha éppen nincs bekapcsolva a sziréna.
– Muszáj arról is szót ejtenem, mikor az út szélén vesztegel a mentőautó – teszi hozzá Ákos, – ugyanis gyakran ránk ripakodnak, sőt az sem ritka, hogy a feldúlt sofőrök vészesen közel és gyorsan húznak el mellettünk. Tudják, ilyenkor éppen beteget látunk el, miközben többször be- és kiszállunk, szóval arra kérünk mindenkit, hogy körültekintően, lassan, nagy oldaltávolságot tartva kerüljék ki a kocsit. Végül pedig könyörgök, ne mobilozzanak vezetés közben, mert a megosztott figyelem és a kiszámíthatatlan viselkedés kéz a kézben jár. S ha már üzenünk – zárja rövidre Ákos, – szeretném megköszönni mindenkinek, aki utat ad nekünk, élen a mindig segítőkész, profi BKK-sofőrökkel!
