Éppen húsz évvel ezelőtt lépett színre az új Mini, mely főként divatos megjelenésével és lenyűgöző menetteljesítményével vette le a lábáról a sofőröket. Vajon két évtizednyi használat után is jó választás a használt Mini? Cikkünkből kiderül, hogy milyen brit-német kiskocsi.
Ma már csábítóan olcsók a használt Minik, a legkedvezőbb árú példányok az eredeti ár tizedéért, félmillió forintért kelletik magukat a hirdetésekben. Megértjük az összeg láttán elcsábuló autóvásárlókat, hiszen ki ne akarna „menő”, sportos kocsit egy ötvenes robogó áráért, ugye? Azt javasoljuk, hogy senkit ne tévesszen meg a látszólag kedvező ár, ugyanis több kifejezetten érzékeny erőforrást, váltót építettek az apró motorháztető alá, és a közepesen komoly hibák is több százezer forinttal rövidíthetik meg a tulajdonosokat. Éppen ezért szakítsanak időt az átvizsgálásra!
Ökölszabályként elmondható, hogy a 2003 és 2007 között gyártott, turbófeltöltő nélküli, hagyományos erőátvitellel felszerelt darabok közül érdemes választani, ha szervizelés helyett inkább üzemanyagra szeretnénk áldozni.
A rozsda a használt Minik legfőbb ellensége?
Mielőtt próbakörre indulnánk a kinézett kocsival, ne felejtsük el átnézni a padlólemezt, valamint a műanyag és gumiborítások mögötti részeket sem, mert a külföldről behozott, tengerpart közelében használt kocsikon gyakran felüti a fejét a rozsda. Tulajdonosi beszámolók alapján elsősorban a küszöb, a sárvédőív és a pótféklámpa környékén érdemes keresgélni, miként a kipufogó is hajlamos a korrózióra. Emellett a beépített motortól, váltótól függetlenül igaz, hogy messziről kerüljük el a lelakott, elhanyagolt Miniket, mert az angol csöppség – mint minden prémiumkategóriájú jármű – igencsak megbosszulja az elmaradt karbantartásokat.
Például a halogatott szervizelés miatt egyaránt vastag olajsár képződhet a benzines és dízelmotorokban, ami elégtelen kenéshez, majd az erőforrás meghibásodásához vezet. Ugyanígy halaszthatatlan a fékfolyadék cseréje, különben a fékrendszerbe jutó pára, nedvesség rövid úton tönkreteszi a blokkolásgátló legfontosabb elemét, a nyomásszabályozót (köznyelven ABS-kockát). Nem okoz különösebb galibát, viszont annál gyakoribb a kopott, nagy holtjátékú váltókulissza, szóval ha nehezen kapcsolható egy-egy fokozat vagy feltűnően lötyög a kar, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy ezzel van baj.
Nem mindegy, milyen motorral veszik a használt Minit!
Nem műszaki hiba, de jó tudni, hogy kifejezetten sportos autóról van szó. MacPherson és multilink futóműve feszes hangolású, rossz úton és bukkanókon rázhat, ráadásul a kormány szervorásegítése is csekélyebb a megszokottnál, szóval a derék- és gerincbántalmakkal küzdőknek nem igazán ajánlott a típus. Ennél is fontosabb intelem, hogy a 2006 utáni Minikben megjelent a híres-hírhedt Prince motor (1,6 literes, turbós N16 és N18 erőforrás), mely drágán javítható hibák egész sorát produkálta az elmúlt években.
Olajsár és/vagy meghibásodott olajszivattyú miatt tönkrement aggregát, vastag kokszlerakódástól elfüstölt turbó, idő előtt bekrepált vezérlés, valamint megannyi gyújtótrafó- és üzemanyagszivattyú-hiba – olvashatjuk a Mini-fórumok bejegyzéseiben, és ez korántsem teljes lista, csupán a legfontosabb tételek… Ha tehetjük, inkább másik hajtóművet válasszunk, tudniillik hiába a magas literteljesítmény (93,75 LE/1,0 L) és a magával ragadó vezetési élmény, a meghibásodás esélye kimondottan magasnak tűnik, főként a 2006 és 2009 között készült példányoknál.
Modelltörténet – szerteágazó kínálat
2001 – Az R50/52/53 jelű sorozatból elsőként a Mini One néven futó, 1,4-es, benzines alapmodellt csodálhatta meg a nagyközönség, majd követték az 1,6-os, atmoszférikus, illetve feltöltős erőforrások a sportosabb változatokban. Ezek mindegyikében a Chryslernél is előszeretettel használt Tritec motor dohogott, míg a dízelpártiak kedvéért a Toyotától „kölcsönöztek” 1,4-es, gázolajos erőforrást – az 1ND-TV jelű négyhengeres gyakorlatilag megegyezett az Auris és a Corolla hajtóművével. Négy évvel a gyártás beindítása után érkezett a csábító kabrió kivitel.
2006 – Csaknem 900 ezer darabot adtak el az első Miniből, majd 2006-ban jött az utód (R56/57), mely messziről szinte megszólalásig hasonlított felmenőjére, de mélyreható változások történtek a lemezek alatt. Vadonatúj motorok kerültek a gépháztető alá, a magasabbra húzott orr révén sokat javult a gyalogosvédelem és minden irányban nőtt egy arasznyit a karosszéria.
2013 – Még markánsabb megjelenés jellemzi a 2013-tól gyártott F55/56/57 gyári kódú Minit, mely napjainkban hatféle karosszériaváltozatban és plug-in hibrid, sőt akár tisztán elektromos hajtással is kapható.
Használtpiaci információk – jól tartják az árukat
Magas új ára dacára valódi tömegmodellről van szó, a használt Minik első nemzedékéből 150, míg a másodikból vagy kétszáz darabot hirdetnek hazánkban. Általában félmillió forint körül kérnek a legolcsóbb, magyar rendszámot viselő példányokért, de sajnos egy részük jobbkormányos, míg a teljes értékű, érvényes forgalmis kocsik inkább 800 ezer forint körül cserélnek gazdát.
Nagyjából a kínálat tizedét teszik ki a „koros, de megkímélt” jelzőt kiérdemlő, 2006 előtti, százezer kilométernél kevesebbet futott Minik – ezekért legalább egymilliót kell leszurkolnunk. Hozzávetőleg ennyit kérnek a 2006 utáni, második generáció legidősebb tagjaiért is, s további félmilliót rászánva már akadnak 60-80 ezer kilométeres, szép állapotú darabok. A kabriópártiak másfél és kétmillió forint között találhatnak társat maguknak, míg a sportos John Cooper Worksre vágyóknak legalább hárommillió forinttal a zsebükben érdemes útnak indulni.
