Az önkormányzati választási kampányban egymásra licitálva hirdetik meg a közterületi humanizálási célokat, amit a jelöltek csaknem kizárólag az autós infrastruktúra leépítésével képzelnek el. Nem veszik figyelembe, hogy Budapest több évtizedes lemaradásban van. A közlekedés középtávú alakításának céljait nem szabad populista ötleteléssel meghirdetni, hanem kompetens szakmai szereplők bevonásával, valós helyzetértékelésen alapuló viták mentén érdemes formálni. A Magyar Autóklub szeretne ebben partner lenni, így ezúton is felajánlja közreműködését a célok meghatározását szolgáló vitákban.
Budapest közlekedésén nem segítenek a lezárások
Aggályosnak tartjuk, hogy a közbeszédben „zöld-idealista” egyoldalúság érzékelhető. Veszélyes félreértelmezés például, hogy a közreadott éves dugóindex adatsorokból a város kedvező helyzetére vonatkozó értelmezés lát napvilágot, miközben az agglomeráció nélküli adat épp az ellenkezőjét mutatja: Budapest dugóhelyzete a második legrosszabb térségünkben. Veszélyes a „ki zárna le több utat és hidat” típusú licitálás, főleg annak elhallgatásával, hogy Budapest közúti infrastruktúrájának színvonala bőven elmarad az etalonnak tekintett európai városokéhoz mérten. Ennek oka, hogy a közúti hidak sűrűsége jóval kisebb, mint Bécs, London vagy Párizs belvárosi részén, a közúti gyűrűk kapacitása lényegesen alacsonyabb, mint Bécsben, Prágában vagy Münchenben, mi több a magyar fővárost jobban terhelik a torlódások, mint a vele összemérhető városokat. Mindemellett Budapest parkológarázs- és P+R-kínálata is töredéke a fejlett metropoliszoknak.
A Fővárosi Önkormányzat nem számol a következményekkel, és a még meglévő parkolóhelyek megszüntetését favorizálva indít el kerékpártároló-pályázatot, miközben a fizetős pakolási övezetek 2022-2023 évi kiterjesztése miatt már eleve jelentősen csökkent a hasznosuló parkolóhelyek száma. Még fel se lehetett mérni a lánchídi, Szent István körúti és Üllői úti kerékpáros folyosók gépkocsiforgalomra gyakorolt hatását, de már napirenden van a Szent Gellért rakpart és a Szabadság híd forgalmi kapacitásának megtizedelése is.
A Magyar Autóklub – az Alapszabályában rögzített feladatára tekintettel – szükségesnek látja a vitatott közlekedési kérdésekben a szakmai alapú megszólalást, így a közeljövőben több meghatározó témakörben – elsőként a közlekedésszervezéssel, döntéshozatal módjával kapcsolatosan – rögzíti és közreadja álláspontját. Az Autóklub a lánchídi vita kapcsán 14 pontba foglalt, nehezen vitatható, mégsem alkalmazott alapelveket és követelményeket hozott nyilvánosságra, és küldött meg a főváros vezetésének tavaly márciusban. A kezdeti biztató reakciók ellenére valódi elmozdulás nem történt, sőt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a megfogalmazott elvek a közelmúlt intézkedései során gyakorlatilag nem érvényesültek.
Emlékeztetőül és kiinduló pontként kiemelünk néhány követelményt a ma is aktuális javaslatok közül.
- A kiemelt jelentőségű közlekedési kérdésekben célozzunk meg közös, kompromisszumra épülő megállapodást!
- A humanizálást célzó közterületi funkcióváltásra fokozatosan, jóváhagyott ütemterv alapján kerüljön sor, oly módon, hogy a kapacitás-szűkítések mindig kapcsolódjanak az érintettek közlekedését segítő intézkedéshez. A környezettudatos intézkedés nem jelenthet kizárólagosan visszafejlesztést.
- A hiányzó körutak, Duna-hidak megvalósítását napirendre kell venni!
- Rögzítsenek egy „dugóplafont”, ami garancia az elfogadható forgalomlefolyásra, és korlátja a parttalanná váló szűkítő intézkedéseknek!
- Budapest közlekedési „felszereltsége” minden intézkedés kapcsán legyen összevetve hasonló adottságú nagyvárosok közúti, tömegközlekedési, kerékpárúti és parkolási ellátottságával!
- Készüljenek modellszerű hatásvizsgálatok a számítható közgazdasági, környezeti, és torlódást kiváltó hatásokról, a döntéseket pedig előzze meg valódi változatelemzés és szakmai, társadalmi vita!
- Az előkészítés alatt álló projektek műszaki tartalma folyamatosan legyen megtekinthető nyílt elérésű térképi adatbázison!
Továbbra is igényeljük, hogy az érintettek adjanak érdemi választ szakmai javaslatainkra, és a közlekedésszervezési kérdésekben ne az ötletelés, a szűk lobbiérdekek, hanem a közjó szolgálata és a szakmai szempontok vezéreljék a döntéshozatalt.
