Ferdinand Porsche
Az autó históriája Életút Múltidéző

Ferdinand Porsche, a „bogaras” professzor
(Az autó históriája – XIV. rész)

Míg Amerikában Henry Ford, Európában Ferdinand Porsche mobilizálta a tömegeket. A Volkswagen Bogár atyjaként híressé vált mérnökzseni jövőbe mutató találmányokkal alapozta meg karrierjét…

Miként azt tucatnyian megmutatták, automobilt készíteni már a XIX. században sem volt lehetetlen, a sorozatgyártás azonban jóval keményebb diónak bizonyult, a próbálkozásba számos vállalkozás bukott bele. A nagy darabszámú termelést végül Henry Fordnak sikerült elsőként hatékonyan megoldania, műszaki és üzletvezetési újításainak köszönhetően az 1920-as években már milliók furikázhattak személyautóval a nagy vízen túl. Ford sok fiatalnak lett példaképe, még a dearborni üzemegységtől oly’ távoli helyeken is, mint a csehországi Bohémia, ahol 1875. szeptember 3-án napvilágot látott a Volkswagen atyja, Ferdinand Porsche.

Lemaradásból lépéselőny

Porsche 42 évvel volt fiatalabb Daimlernél, és 22-vel Fordnál, legendás pályatársainál tehát jóval később került be az ipar vérkeringésébe. Bárhogy is, gyorsan ledolgozta hátrányát, apja bádogosműhelyében megismerte a szerszámokat, a megrendelőknél pedig mindig akadt valami érdekesség a technika világából. Így esett meg, hogy a közeli szőnyeggyárban találkozott az elektromos szövőgéppel, ami végleg és visszavonhatatlanul műszaki irányba terelte gondolatait. Bár az eresszel kellett volna foglalatoskodnia, inkább a szédületes tempóban dolgozó szerkezetet figyelte órákon át, felfedezve annak minden részletét a motortól egészen a legapróbb mechanikus alkatrészekig.

Több se kellett, sutba dobott csapot-papot, és kísérletekbe kezdett, elhanyagolva tanulmányait, s persze bajszot akasztva szüleivel. Első lépésként dinamót szerkesztett, majd elektromos világítást épített ki műhelyben, amit később csengővel is megtoldott. Az újdonságokat látva csak ámult-bámult az ismerősi kör, pláne mikor Porsche előrukkolt önállóan készített telefonjával. Ha az iskolában is ilyen jól teljesít, akár a családi vállalkozást is tovább vihette volna, erről azonban szó sem volt, így bátyjára bízták a céget. Ennek fényében Ferdinand úgy döntött, hogy munkát keres magának, és 18 évesen elszegődött Egger Bélához Bécsbe, az Első Osztrák-Magyar Villamvilágítási és Erőátviteli Gyárba.

Komolyabb képzettség nélkül eleinte csak segédként dolgozhatott, de a tulajdonos hamar felismerte képességeit, s négy éven belül a kutatási és fejlesztési részleg vezetőjévé tette meg a 22 éves Porschét. Az újabb fordulópont 1898-ban jött el, mikor is Ludwig Lohner, a császári és királyi (lovas)kocsik készítésére szakosodott Lohner Jacob & Co. vezetője segítségéért folyamodott az akkor már viszonylag széles körben ismert zsenihez. Egy elektromos hajtású járművet szerettek volna építeni, Porsche pedig kapva-kapott az alkalmon: elszerződött a vállalathoz.

Ferdinand Porsche és az első hibrid autó

Jellemző módon Porsche a saját útját járta, és teljesen új irányból közelítette meg az elektromos hajtás kérdését. Rájött, hogy a Jedlik-féle elektromotor „kifordítva” is használható, fixen rögzítette hát a mágneseket, és a kerék ráfjához erősítette a tekercset. Ez forradalmi újításnak bizonyult, hiszen nem volt szükség bonyolult és nehéz erőátviteli rendszerre, ugyanakkor strapabíróság, valamint hatékonyság szempontjából is lekörözte a belső égésű erőforrásokat.

Ferdinand Porsche elektromos kerékagymotorja
Hatékony, megbízható és kompakt a kerékagyba épített motor, de jelentősen növeli a rugózatlan tömeget, egyúttal rontja a menetkomfortot. Az időjárási és mechanikai védelmet vaskos forgattyúház, illetve fedél garantálta

A Lohner-Porsche Electric Chaise (ti. elektromos szék) névre keresztelt jármű az 1900-as Párizsi Világkiállításon gurult a nagyközönség elé, és természetesen óriási sikert aratott. Egyrészt – Porschéval a volánnál – elsőként végzett a járművek számára kiírt versenyen, másrészt elnyerte a kiállítás fődíját, ami tulajdonképpen a világhírnevet jelentette a feltaláló számára. Meg is érdemelte, a 980 kilós, hangtalan jármű ugyanis repült, mint a szél, az első kerekekbe épített – 83 százalékos hatásfokú – motorok akár hét lóerős teljesítményre is képesek voltak. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a savas ólomakkumulátorokról működtetett masina nagyjából 50 kilométeres hatótávolságra lehetett büszke, végsebessége pedig meghaladta a 30 km/órát.

Ferdinand Porsche elsőkerék-hajtású autója
Az Elektromos széket ma plug-in hibridnek neveznénk. Kerékbe épített villanymotorjai nagy kapacitású, savas ólomakkumulátorokból nyerték az energiát. Környezetbarát és hangtalan mivolta már akkoriban is komoly előnyt jelentett a csattogó, füstölő ellenlábasokkal szemben

Folytatásként Porsche tovább fejlesztette a koncepciót, s újabb járművet épített, név szerint a Lohner-Porsche Mixte modellt, a világ első hibrid járművét. Ez a brutális méretű jószág nem kevesebb, mint 1,8 tonnát nyomott, köszönhetően a gyomrába rejtett 44 cellás, 80 voltos savas ólomakkumulátornak, no meg a kis benzinüzemű aggregátnak, ami szükség esetén a telepeket töltötte.

A világ első hibrid autója
A kerekek fix felfüggesztéssel kapcsolódtak a vázhoz, az akkukkal teli felépítmény és a belső égésű motor viszont apró rugókon ringatózott a Loher-Porsche Mixtén. Miként a képen megfigyelhető, ezt a verziót négykerék-hajtás segítette a kor rossz állapotú útjain

Mindezek dacára korántsem volt lassú, összkerékhajtású változatával számtalan versenyt nyert – a pilótaként is remekül helyt álló – Porsche, és nem utolsó sorban 60 km/órára javította az osztrák szárazföldi sebességrekordot.

Írnom sem kell, a fényes sikerek az üzletmenetre is jó hatással voltak, a Lohner Jacob & Co. megrendelések százait regisztrálhatta, s még jóval azt követően is nyereséget termelt, hogy Porsche 1905-ben átigazolt a Daimler leányvállalataként működő Bierenz, Fisher & Co.-hoz. Itt merült fel benne először az olcsó, gazdaságos kisautó ötlete, ami milliók életét és munkáját tehetné könnyebbé. Megvalósításához közel harminc esztendőre volt szükség, ezt a három évtizedet idézzük fel cikksorozatunk következő részében.

Kovács Zsigmond

Olvassa el további cikkeinket!