Hosszú-hosszú vajúdás után 1885-ben végre megszületett a világ első automobilja. Persze voltak komplikációk…
Benz kitartásának köszönhetően 1879. december 31-én felpöfögött a család jövőjét jelentő kétütemű motor. Szépen, megbízhatóan járt, mégsem kellett senkinek, hiába házalt a feltaláló, egyet sem tudott eladni belőle. Pénz híján újabb és újabb kölcsönökért kellett folyamodnia, míg nem vállalkozása a csőd szélére jutott. Hogy ne kelljen „bezárnia a boltot”, 1882. október 14-én Gasmotoren-fabrik Mannheim néven részvénytársasággá alakította a céget, és 95 százalékát átadta pár befektetőnek, akik finanszírozni tudták a motorgyártó üzem létrehozását.
Egy ideig úgy tűnt, rendeződnek a dolgok, a sorozatgyártás előkészületei megkezdődtek, Benz pedig újult erővel vágott neki a további fejlesztéseknek. Legújabb találmányát, a szabályozható szívószelepet 1883-ban szabadalmaztatta, öröme mégsem lehetett teljes, mert egyre nagyobb nyomás nehezedett rá befektetői oldalról. Újdonsült üzlettársaiból hamar elege lett, kilépett a cégből, és megint nekiállt tőkéstársakat keresni. Szerencsére nem kellett sokáig kajtatnia, Max Kaspar Rose gyártulajdonos és Friedrich Wilhelm Eßlinger kereskedelmi ügynök már a nyáron horogra akadt, így október elsején létrejöhetett a Benz & Cie. Rheinische Gasmotoren-Fabrik.
Elkészül a világ első autója
Rose és Eßlinger számára nem volt ismeretlen a gépipar, pontosan tudták, milyen lehetőségek rejlenek Benz aggregátjában, s miként lehet eladni. Közreműködésükkel hamar felvirágzott a firma, 1885-ben már tíz stabilmotort gyártottak havonta, és az eladásokra sem lehetett panasz. Az üzleti sikereknek köszönhetően a Benz család anyagi helyzete jobbra fordult, így a tervezőnek újra jutott ideje és energiája, hogy régi nagy álmán, az automobilon dolgozzon.
Első lépésként épített egy négyütemű, egyhengeres motort, mely az Otto-Langen-féle erőforrás konstrukcióján alapult, de számos ponton eltért attól. A jobb hatásfok és az kisebb tömeg érdekében Benz átdolgozta a gyújtást, a vezérlést és a porlasztást, egyúttal a kenést és a hűtést is optimalizálta. Világra szóló újításai révén korának legfejlettebb motorját hozta létre: a 954 köbcentis, 95,3 kilós egység 400-as percenkénti főtengelyfordulatnál 0,748 lóerőt adott le. Ez már elegendőnek látszott egy könnyű jármű mozgatásához, jöhetett hát a második lépés, a kocsi elkészítése.
Született zseni
Kísérletei során szabadalmak teljes sorát ötlötte ki a német feltaláló, s ezek többsége hosszú évekre meghatározta a járműipar fejlődésének irányát. Ő alkalmazott elsőként „főtengelysonkákat” a vibráció ellen, nála találunk először csepegtető olajozást, és a szabályozható szívószelep is Benz nevéhez fűződik. Zsenialitásáról árulkodik, hogy maga szerkesztette a Patent—Motorwagen párologtatós karburátorát és hűtőjét, valamint – Rühmkroff gyújtótekercsét felhasználva – a nagyfeszültségű gyújtásrendszert is.
Akkortájt a függőcsapszeges felfüggesztést még nem ismerték (maga Benz találta fel 1893-ban), a négykerekű járműveket az első kerekek közös tengelyének elforgatásával kormányozták. Mivel ez rendkívül bizonytalanná tette a kanyarodást, Benz úgy döntött, hogy inkább triciklit épít, és egyetlen kerékre bízta az irányítást. A vázat acélcsövekből hegesztette össze, erre szerelte rá a kétszemélyes ülést, a motort és a két elliptikus rugón támaszkodó hátsó tengelyt, melynek végein egymástól függetlenítve pörögtek a kerek. A függőlegesen elhelyezett főtengely forgómozgását kúpkerekek „fordították” vízszintesbe, innen az energia egy vastag szíj segítségével jutott el a kocsi aljához erősített, kezdetleges kuplungszerkezethez. A hajtás kapcsolására és oldására az ülés mellett ágaskodó karral volt lehetőség, s – hátra húzva – ez a kar hozta működésbe a szalagféket is.
A csodamasina 1885 őszén kezdett el formát ölteni, Benz éjszakákba nyúlóan próbálgatta, finomítgatta a gyár kőfalakkal körbevett udvarán. Bertha, mint mindig, most is türelmes volt férjével, ha akadt néha egy kis szabadideje, gyakran csatlakozott hozzá az üzemben. Ott volt az első titkos közúti teszteknél is, miután leszállt az est, kitolták a kocsit lakóházak közül, és a határban rótták a kilométereket. A nagy nap végül 1886. január 29-én érkezett el, a német Császári Szabadalmi Hivatal 37435-ös számon bejegyezte a gázmotoros járművet, mint Karl Benz találmányát, s ezzel hivatalosan is megszületett az autó.
Sötét az alagút végén
Nyilvános bemutatását – finoman szólva – nem siette el a feltaláló, a Patent-Motorwagen Nummer 1. július 3-án, a mannheimi Ringstrassén futotta első publikus körét. Bár a különleges eseményről a helyi lapok is megemlékeztek, a felhajtásnak nem lett különösebb eredménye, Benz csupán egyetlen autót tudott eladni, azt is csak 1887-ben. A járművet Emil Roger francia mérnökember vásárolta meg, akinek annyira megtetszett, hogy együttműködést ajánlott a Benz & Co. vállalatnak, s ő lett termékeik kizárólagos franciaországi forgalmazója.
A stabilmotorok továbbra is szépen fogytak, az autóra azonban nem igazán mutatkozott kereslet, ami különösen annak tudatában lehetett rémisztő Benznek, hogy mennyit költött a fejlesztésekre. Végül 1888. augusztus 4-én, egy újabb sikertelen tárgyalás – és majd’ tíz év eredménytelennek látszó küzdelem – után betelt a pohár, hősünk némi dühöngést követően úgy határozott, hogy örökre felhagy a járműfejlesztéssel és visszatér a stabilmotorokhoz. Ezúttal Bertha sem tudott lelket önteni belé, a családfő úgy tért nyugovóra, hogy nincs tovább…
Férje vívódását látva Bertha Benz merész lépésre szánta el magát. Hajnalban ellopta a kocsit, s két fiával, Richarddal és Eugennel nekivágott Pforzheimnek. Hogy mi volt pontosan a szándéka, egyelőre nem árulom el, elöljáróban, kérem, elégedjenek meg annyival, hogy utazását ma a világtörténelem első autós túrájaként tartjuk számon. Cikksorozatunk következő részében mi is felkapaszkodunk az amazon mellé, s felidézzük hajmeresztő vállalkozásának legizgalmasabb pillanatait. Ha tehetik, tartsanak velünk!
Kovács Zsigmond
(Kép: Mercedes-Benz AG)
