Ha van valami, ami nagyobbat fejlődött az elmúlt másfél évszázadban, mint az autó, az maga a gyártási folyamat. Jelenkorunk megbízható és hatékony járműveit az egyre modernebb technológiáknak köszönhetjük.
Felidézve a járműipar hajnalát, emlékezhetünk rá, mennyi vesződséggel járt Karl Benz számára, hogy megvalósítsa álmát, s elkészítse a világ első automobilját. Befektetőket toborzott, felszerszámozta a műhelyt, megtervezte az alkatrészeket, kapcsolatot tartott a készítőkkel, összeszerelte a járművet és ilyen-olyan reklámfogásokkal igyekezett népszerűsíteni azt. Emberfeletti kitartásának köszönhetően sikerült helyt állnia, s megépítenie a Patentwagent, de tudomásul kellett vennie, hogy az autó evolúciójának alapvető feltétele a minden szempontból jól működő vállalkozás, s egyedül képtelen ellátni a feladatokat. Megoldásként munkatársakat vett fel, azaz létrehozta az első járműipari vállalkozást, s ezzel megteremtette a mai globális rendszer alapját.
Több cég együttműködése szükséges
A munkafolyamatok különválasztása hatalmas előrelépést jelentett, hiszen a műveleteknek saját felelőse lett, aki főállásban dolgozott az adott problémán, s tökéletesen kiművelhette magát a témakörben. Később ezek a szakemberek további alkalmazottakat vettek fel, így kialakultak a különféle munkacsoportok, részlegek, illetve alvállalatok. Idővel egy részük kivált a konszernből, mások eleve függetlenként jöttek létre, a lényeg, hogy mára a gyártás legapróbb mozzanatai mögött is teljes iparágak állnak, s cégek százezrei ügyködnek az ideális jármű megalkotásán.
Jelenkorunk autóit hihetetlen méretű iparóriások állítják elő, gondoljanak csak bele, a BYD 870, a Volkswagen 660, a Toyota pedig 380 ezer főt foglalkoztat világszerte, s akkor még nem beszéltünk a beszállítókról, melyeknél szintén megfigyelhető, hogy vállalatcsoportokba tömörülnek. A konszernek célja a gyártási folyamat hatékonyságának fokozása, tehát a legjobb járművet szeretnék előállítani a lehető legolcsóbban és leggyorsabban.
Bár úgy tűnhet, hogy ez (csak) a profitmaximalizálást szolgálja, valójában ez az kocsik fejlődésének motorja, hiszen minél kevesebbet költünk, mondjuk a karosszéria előállítására, annál több marad kísérletekre, extrák beépítésére stb-stb. A kérdésre tehát, hogy miért nincs még minden autóban robotpilóta, az a válasz, hogy mert még nem tudtuk addig optimalizálni a technológiát, hogy reális áron elérhető legyen.
Az új típusokat, modelleket a fogyasztói igények hívják életre, ezért a gyártás első lépése a piackutatás. Márkától, konszerntől függően ezt belső részleg és/vagy külsős társaság végzi, s olyan egyszerű kérdésekre keresik a választ, hogy kik, milyen autóval szeretnének járni, s mennyit hajlandók költeni rá. A magánszemélyek mellett már itt is nagy figyelmet szentelnek a flottaüzemeltetők kívánságaira, hiszen az eladások jelentős részét ők generálják. Bárhogy is, ha a piac körülírta, hogy mit is szeretne, a tervezőmérnökök nekiállnak formába önteni az elképzeléseket. A márka közvetlen munkatársait ennél a folyamatnál is számos „külsős” segítheti, ilyen például a Pininfarina vagy a Bertone, de említhetnénk oktatási intézményeket is, mint például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ami a Mercedesszel áll szoros kapcsolatban.
Beszállítók nélkül el sem indulhat a gyártási folyamat
Mivel a technológiai eljárások kidolgozása rengeteg pénzt és időt emészt fel, a járművek tervezésénél eleve arra törekszenek a szakemberek, hogy minél több olyan alkatrész legyen beépíthető, melyet korábban már kidolgoztak. Ezért találkozhatunk például ugyanazokkal a motorokkal és futóműelemekkel a Golf és a Passat esetében, miként egyéb márkáknál, konszerneknél is megfigyelhető az efféle legózás. Ezzel a módszerrel milliók is megspórolhatók, ezáltal több jut új alkatrészek kifundálására, no meg a termelés, illetve a gyártási folyamat további optimalizálására.
Manapság a „nagyoknak” már egyre kevésbé éri meg saját innovációkkal bíbelődni, sokkal hatékonyabb, ha külső partnerekkel dolgoznak együtt. Elvégre ezek sokszor jóval előrébb járnak az adott területen, hiszen – elaprózódás helyett – egyazon termékcsoport tökéletesítésén dolgoznak évtizedek óta, s különleges tudás, illetve kísérleti eszközök birtokában vannak. Felkészültségüknek hála olcsóbban képesek előállítani az alkatrészeket, mint egy nem szakosodott járműipari firma, s fejlesztésre is többet tudnak szánni, mert függetlenként számos piaci szereplőnek dolgoznak, tehát nem egy márkának kell fedeznie a költséget. Hogy még egyet csavarjunk a történeten, előfordul, hogy a gyártók a beszállítók profitját is szeretnék levonni a költségekből, ezért a nagy konszernek nemcsak autómárkákat, hanem beszállítókat is felvásárolnak, és akár a vetélytársaknak is adnak el alkatrészeket.
Egy szó, mint száz, a tervezéssel párhuzamosan az alkatrészlista, valamint a beszállítók köre is összeáll, jöhet tehát a következő lépés, az összeszerelés. A hatalmas üzemegységek javarészt a gyártók tulajdonában, közvetlen irányítás állnak, de ezen a területen is évről-évre nagyobb szerephez jut az úgynevezett outsource (magyarul külső forrás), azaz a márka felkér egy kifejezetten erre specializálódott céget, hogy rakja össze a járműveket. Az ideális partnernek saját csarnokai, szerszámai, futószalagjai vannak, s maga gondoskodik az olcsó, megbízható humán erőforrásról, ezzel megint csak óriási terhet levéve a központról. Míg az autók készülnek, a márka előkészíti a piaci bevezetést, bemutatják az autót a kiállításokon, sajtótájékoztatókat tartanak, felépítik és véghezviszik a reklámhadjáratot, mindezt persze megint csak partnerek tucatjaival karöltve.
A nagy hal megeszi a kis halakat… és fejleszt!
Összegezve a leírtakat, manapság már csak a felszínt kapirgálja, aki a motorháztetőn elhelyezett emblémák alapján ítéli meg az autókat, a teljes képet valójában az alkatrészek, illetve beszállítók rajzolják meg számunkra. Más kérdés, hogy verdiktet ez alapján sem igazán mondhatunk, a kisebb-nagyobb cégek ugyanis a megrendelők igényei szerint dolgoznak, s korántsem mindig azt a minőséget hozzák, amire valójában képesek lennének. Mindenesetre az egyedülálló márkák kora véget érni látszik, a jövőben csak a legnagyobb darabszámban termelő iparóriások maradhatnak talpon a versenyben, hiszen a költségcsökkentés ad lehetőséget az újabb és újabb innovációkra. Cikksorozatunk következő epizódjában a jövőben várható fejlesztésekkel foglalkozunk, s megpróbáljuk elképzelni, milyen is lesz az autó tíz-húsz év múlva.
A járműipari gyártási folyamat
a piackutatástól az ügyféltámogatásig
1. Piackutatás és igényfelmérés
A vállalat elemzi a vásárlói igényeket, piaci trendeket és a versenytársak kínálatát.
Felmérik, milyen járműtípusokra, műszaki megoldásokra és árkategóriákra van kereslet.
Az eredmények alapján meghatározzák a fejlesztési irányokat.
2. Termékstratégia és koncepcióalkotás
Kialakítják a jármű alapvető koncepcióját és célpiacát.
Meghatározzák a fő műszaki és üzleti követelményeket.
Döntés születik a projekt elindításáról és költségkeretéről.
3. Tervezés és fejlesztés
Mérnökök megtervezik a jármű szerkezetét, hajtásláncát és rendszereit.
CAD szoftverekkel digitális modelleket és szimulációkat készítenek.
Optimalizálják a teljesítményt, a biztonságot és a gyártási folyamat lépéseit.
4. Prototípusgyártás
Elkészülnek az első működő tanulmánymodellek.
A prototípusok segítségével ellenőrzik a tervek megvalósíthatóságát.
A hibák és fejlesztési lehetőségek ebben a szakaszban derülnek ki.
5. Tesztelés és jóváhagyás
A prototípusokat laboratóriumi és valós körülmények között vizsgálják.
Ellenőrzik, hogy megfelelnek-e a biztonságra, a környezetvédelemre
és a teljesítményre vonatkozó követelményeknek.
A teszteredmények alapján módosításokat hajtanak végre.
6. Beszállítói és ellátási lánc kialakítása
Kiválasztják az alkatrész- és alapanyag-beszállítókat.
Megállapodnak a minőségi, a logisztikai és a költségekre vonatkozó feltételekről.
Kiépítik a gyártást támogató ellátási láncot.
7. Gyártástervezés és iparosítás
Megtervezik a gyártósorokat, munkaállomásokat és folyamatokat.
Kijelölik a szükséges gépeket, szerszámokat és szakembereket.
A cél a hatékony és zavartalan sorozatgyártás biztosítása.
8. Alkatrészgyártás és beszerzés
Legyártják vagy beszerzik a járműhöz szükséges összetevőket.
Ide tartoznak például a karosszériaelemek, motorok és elektronikai egységek.
Az alkatrészek minőségellenőrzésen esnek át.
9. Karosszériagyártás
A fémlemezeket préselik, hegesztik és összeállítják.
Kialakul a jármű alapvető szerkezete és váza.
Automatizált robotrendszerek végzik a munka jelentős részét.
10. Festés és felületkezelés
A karosszéria rozsdavédelmi és esztétikai bevonatot kap.
Több rétegben történik az alapozás, festés és lakkozás.
Ez növeli a tartósságot és az esztétikai színvonalat.
11. Végszerelés
Beépítik a hajtásláncot, futóművet, belső teret és elektronikai rendszereket.
Az egyes részegységekből teljes jármű készül.
A folyamat szigorúan meghatározott sorrendben zajlik.
12. Minőségellenőrzés és végteszt
Minden elkészült járművet ellenőriznek és kipróbálnak.
Vizsgálják a működést, az illesztéseket és a biztonsági rendszereket.
Csak a megfelelő minőségű járművek kerülhetnek piacra.
13. Logisztika és disztribúció
Megtervezik a szállítási útvonalakat és készletszinteket.
A kész járműveket eljuttatják a kereskedőkhöz vagy ügyfelekhez.
A cél a gyors és költséghatékony kiszállítás.
14. Értékesítés és marketing
A vállalat reklámkampányokkal és sajtómegjelenésekkel támogatja a termék bevezetését.
A kereskedőhálózat bemutatja és értékesíti a járműveket.
Az ügyfelek számára finanszírozási és szolgáltatási lehetőségeket kínálnak.
15. Aftersales és ügyféltámogatás
A jármű eladása után szerviz- és garanciális szolgáltatásokat nyújtanak.
Biztosítják az alkatrészellátást, karbantartást és javításokat.
Az ügyfélvisszajelzések segítik a következő nemzedékek fejlesztését.
