Kevesen tudják, de az autót valójában nem egy férfi, hanem egy házaspár találta fel. Karl és Bertha Benz kézen fogva járta be a fejlesztés rögös útját, soha nem múló szerelemmel egymás, és persze az automobil iránt…
Így visszagondolva, az 1844-es esztendőben bizony nem fukarkodott az Úr a zsenikkel. Január 28-án megszületett Benczúr Gyula, rá három héttel Munkácsy Mihály, majd májusban Mészöly Géza. Hogy „valamicske” jusson a tudománynak is, szeptemberben lerakta a gólya Puskás Tivadart, november 25-én pedig Karl Friedrich Michael Vaillantot. Utóbbi Johann Georg Benz mozdonyvezető és Josephine Vaillant szobalány – házasságon kívül fogant – gyermekeként látta meg a napvilágot, s mivel szülei csak pár hónappal érkezését követően keltek egybe, édesanyja családnevét kapta. Sajnos Georg korán elhunyt, tüdőgyulladás vitte el, fiát halála után, emlékének adózva keresztelték át Karl Friedrich Benzre.
Tanulás és gyakorlat
Az ifjú Karl szerény anyagi körülmények között nevelkedett, oktatására azonban nagy hangsúlyt fektetett édesanyja, így sok híres pályatársához hasonlóan ő is a Karlsruhei Technikai Főiskolán végzett. Elsősorban a fizikát és a kémiát szerette, de nem álltak távol tőle a humán tantárgyak sem, szabadidejében gyakran olvasott Cicerót és Homéroszt.
Az iskola befejezését követően a Maschinenbau Gesellschaftnál töltötte gyakorlati éveit, majd egy svájci mérleg- és vasútikocsi-készítő vállalatnál helyezkedett el műszaki rajzolóként. Innen 1869-ben Pforzheimbe költözött, ahol a Benckiser testvérek gőzgépgyárában vállalt munkát, de itt sem maradt sokáig, 1870-ben már egy bécsi vasipari cégnél kamatoztatta tudását.
A számtalan munkahelyváltást követően Benz úgy döntött, hogy nem bajlódik tovább a főnökökkel, inkább összeállt August Ritterrel, és saját vállalkozásba kezdtek. Első lépésként vásároltak egy faházat, műhelyt rendeztek be, és megalapították a Karl Benz und August Ritter Mechanische Werkstätte céget. Elsősorban gépgyártással szerettek volna foglalkozni, de nem igazán ment a bolt, és a partnerek viszonya sem volt felhőtlen.
Ketten a siker útján
Ezzel párhuzamosan Karl magánéletében is egymást követték az események. Rövid betegeskedés után, 1870 márciusában elhunyt hőn szeretett édesanyja, a gondviselés azonban nem hagyta magára, még azon a nyáron fülig beleszeretett egy pforzheimi lányba, név szerint Cäcile Bertha Ringerbe. Bertha viszonozta érzéseit, két év udvarolás után beadta derekát, és 1872-ben hozzáment Benzhez. Először egy kis albérletbe költöztek Mannheim belvárosába, majd 1873-ra felépült saját házuk, s a hozzá tartozó aprócska műhely.
Bertha rajongott férjéért, és a technikai dolgok is érdekelték, így esténként közösen szőtték nagyratörő álmaikat a munkapadon üldögélve. Időközben Benz és Ritter kapcsolata erősen megromlott, ezért Bertha rábeszélte módos édesapját, hogy vásárolja meg számára Ritter üzletrészét. A lágyszívű családfő nem tudott nemet mondani lánya kérésére, így az ifjú pár végre önállósodhatott, és létrejöhetett Karl Benz Eisengießerei und Mechanische Werkstätte (magyarul vasöntöde és szerelőműhely).
Járműgyártás… és egy kis bádogosmunka
Nehéz idők voltak ezek, 1873-ban gazdasági válság söpört végig Németországon, magával rántva a kisebb vállalkozásokat. Karl túlélte a krízist… Lemezhajlító gépet fabrikált, és bádogosok számára gyártott bádogcsöveket, igaz, az ebből származó bevétel vajmi kevésre volt elegendő, pláne, hogy megszületett Eugene (1873), Richard (1874) és Clara (1877) is. Szerencsére a sors mentőövet dobott a családnak, méghozzá Emil Bühler udvari fotográfus személyében, aki felkérte Benzet, hogy folyamatosan lássa el fényesre polírozott acéllemezekkel. Ez biztos jövedelmet jelentett, kicsit fellélegezhetett hát a családfő, nem mellesleg több ideje jutott kísérletezésre.
Munkája során rengeteget tanulmányozta Otto és Langen motorjait, de túlbonyolítottnak tartotta a négyütemű konstrukciót, így egy kétütemű aggregát építésébe vágott bele. A fejlesztés a család minden vagyonát felemésztette, a hitelezők pedig egyre türelmetlenebbé váltak. A nagy fordulat 1879. december 31-én jött el. Benz egész nap a motor bütykölte, úgy kellett bekönyörögni a házba, hogy legalább a szilveszteri pezsgőbontáson részt vegyen. Éjfél után az egész család a műhelybe vonult, a családfő pedig megforgatta a lendkereket, reménykedve, hogy a napközben elvégzett javításokkal kiküszöbölte a hibákat. Csodák csodájára az apró kétütemű blokk felpöfögött, és szépen, egyenletesen kotyogott mindenki legnagyobb boldogságára. Majd’ egy óra hosszat hallgattuk áhítatosan – írja Benz emlékirataiban, – nincs az a varázsfuvola, melynek hangját a kétütemű motoréval szívesen elcseréltük volna.
Autó s szerelem
Mivel a kétütemű erőforrás szabadalmi jogát a Deutz AG. (Otto és Langen) birtokolta, Benz nem a motorra kért szabadalmat, hanem annak részletmegoldásaira. Így szabadon értékesíthette az aggregátot, pontosabban csak értékesíthette volna, mert éveken keresztül nem talált „normális” befektetőt, aki a gyártás beindítását finanszírozta volna. 1882-re a Benz család teljesen eladósodott, a behajtók minden értéket elvittek a mannheimi házból, beleértve a műhely felszerelését is. Karl teljesen magába roskadt, nem úgy Bertha, aki, mint mindig, most is megőrizte optimizmusát. Körbejárta hát rokonait, eléjük tárta a kialakult helyzetet, és anyagi segítséget kért. Nem sokat kaptak, de arra éppen elegendő volt, hogy újra kezdhessék az életet, no meg a motor fejlesztését. Talpra állásuk az autó históriájának legfontosabb, egyben legromantikusabb fejezte. Ha megtisztelnek figyelmükkel, a következő részben szívesen elmesélem…
Kovács Zsigmond
