Már ötven évvel ezelőtt is rendkívül forgalmas volt az M7-es meglévő szakasza, autósok ezrei ingáztak Budapest és a Balaton között. A kikapcsolódásból vasárnap hazatérő honfitársiank életét gyakorta nehezítették autópálya-balesetek, ezekről írt riportot ifj. Szitnyai Jenő, s készített fényképeket Eszerváry Ervin. Érdemes elolvasni az Autósélet 1975. augusztusi számában megjelent írást.
Az M7-es autópálya Törökbálinti Útellenőrző Alosztályán csendesen indul a vasárnap délután. Az épület tetején magasodó rádióantennák állandóan fogadják és továbbítják az üzeneteket a Balaton és Budapest közötti szakaszról. A szolgálatban lévő rádiós félhangosan megjegyzi:
– Nem lesznek ma sokan. Elég rossz az idő.
A hűtőszekrényből előkerülnek a Traubisodák, de a szomjas kollégák inkább a forró feketét választják. A televízió egy időre elindul, de gyorsan lehalkítják, amikor a rádióban bemondják:
– A Fejér megyei szakaszon hosszabb, összefüggő konvojok alakultak ki. Két sávon párhuzamosan haladva megindul az autóáradat a főváros felé.
A rádiós felnéz.
– Kezdődik.
Előveszi az eseménynaplót, készen a bejegyzésekre.
Az útellenőrző rendőrség új szervezeti egység a közlekedésrendészeten belül, amely az M1-es és M7-es autópálya Budapesttől az országhatárig terjedő szakaszának forgalmát felügyeli. Feladatuk biztosítani a zavartalan, balesetmentes közlekedést. Az útellenőrző alosztályok megyénként kiépült bázisain URH-s gépkocsipark és nagy teljesítményű motorok állnak készenlétben. A rádiókapcsolatok információs rendszert alkotnak az autópálya teljes útvonalán; a híradóláncba bekapcsolódnak a rendőrség repülőgépei is. E rendszerhez tartozik a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Autópálya Főmérnökség martonvásári támaszpontja, valamint az útellenőrző rendőrség parancsnokságának és a főmérnökségnek a közös, budapesti központi ügyelete. Itt dől el, mikor és hol kell beavatkozni, legyen szó balesetről vagy torlódásról. Ez bonyolult feladat, különösen a nyári vasárnapokon, amikor gépjárművek ezrei zsúfolódnak össze az M7-es százegynéhány kilométeres szakaszán
Autópálya-balesetek az M7-esen: a tipikus vasárnap
Este hatkor indulás. Az URH-s rendőrautó szirénázva hajt ki a törökbálinti udvarról. Budaörsnél egy Zsiguli áll a belső sávban, motorházteteje gyűrött, szélvédője betört. A vezetője egy másik, hirtelen fékező Zsigulinak rohant hátulról.
– Követési távolság… A szokásos eset — jegyzi meg a főhadnagy.
A forgalom áll. A kocsikban ülők türelmetlenül várják, hogy az autókat eltávolítsák. A Balaton irányából egyre nő a forgalom, a járművek közötti távolság vészesen csökken. A rádió újabb balesetet jelent. Menet közben egy Trabant hirtelen lefékez, egy Wartburg figyelmetlenül bevág a rendőrautó elé.
– Egy éve vagyok itt, már semmin sem lepődöm meg — mondja az URH-s kocsi sofőrje rezignáltan.
A helyszínre érve már ott a hármas karambol: egy Zsiguli szabálytalanul előzött, és a belső sávban egy Wartburg és egy Skoda közé csúszott. A „követési távolság ellopása” az autópályákon gyakori jelenség. A sor újra áll. Az autósok a visszapillantóba néznek: vajon a mögöttük jövő időben meg tud-e állni?
Rendőri intézkedés és gyors mentés
Az URH-s kocsi mellett egy motorkerékpáros járőr is megáll. Egy skodás kiszáll a kocsijából, arcán vérző seb.
– Mentőt is kérek – szól a rendőr a rádióba.
Pár perc múlva érkezik a fehér-piros rohamkocsi, majd a sárga tréler, amely letakarított platójával várja a balesetes autókat. A rendőrtiszt már helyszínel, a forgalmat visszaterelik a két sávra.
Az útellenőrző rendőrség parancsnokságának adatai szerint az elmúlt hónapokban az M7-es autópályán csökkent a személyi sérüléssel járó autópálya-balesetek száma, ugyanakkor emelkedett az anyagi kárral végződő karambolok aránya. A statisztikák szerint Budapesthez közeledve – különösen a 20–28. és a 6–12. kilométerszakaszokon – a korábbiaknál gyakrabban következnek be ütközések.
A jelenség okairól Mikó Károly rendőr alezredes, az útellenőrző rendőrség parancsnoka, valamint Takács László rendőr őrnagy nyilatkozott. Mint elmondták, az autópálya utolsó szakaszain sok járművezetőn már a fáradtság jelei mutatkoznak. A koncentrálóképesség éppen ott csökken, ahol a legnagyobb odafigyelésre volna szükség – a torlódásokkal, forgalmi lassulásokkal terhelt szakaszokon.
Sokan a városi közlekedésből hozott, beidegződött követési távolságokat alkalmazzák az autópályán is, ahol a nagyobb sebességek miatt ezek már nem elegendők. Komoly veszélyt jelent a szabálytalan előzés, illetve az úgynevezett „követési távolság ellopása” – amikor valaki szándékosan vagy figyelmetlenségből túl közel hajt az előtte haladóhoz.
A főváros előtti szakaszokon különösen gyakran tapasztalható a türelmetlenség, míg az előzékenység jóval ritkábban mutatkozik meg. Az autópályának van egyfajta sodrása, lendülete – ezt a lendületet sok járművezető a sebességcsökkentést előíró táblák ellenére sem mérsékli időben. Az ebből fakadó ritmusváltási zavarok már Budapest határában jelentkeznek, ahol a bevezető utak korlátozott befogadóképessége miatt eleve kialakulnak torlódások.
Nem ritkán a lassú járművek is felborítják a forgalom egyenletes ütemét: visszafogják a sort, vagy épp arra kényszerítik a gyorsabban haladókat, hogy veszélyes manőverekkel – sávváltással, hirtelen előzéssel – próbálják megelőzni őket. Mindezek az okok együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy újabban – kifejezetten autópályára jellemző módon – akár hét-nyolc járművet érintő, úgynevezett karambolsorozatok is előfordulnak.
Visszatérnek a bázisra, vége az autópálya-balesetek időszakának
Este kilenc óra. A forgalom kezd apadni. A konvojok lassan beérnek Budapestre. A rádiós leírja az utolsó bejegyzést, majd becsukja az eseménynaplót. A televízió képernyőjén már egy krimi fut. A rendőrök csendben nézik. Valaki újra elővesz egy palack Traubit. Egy újabb vasárnap véget ért – balesetekkel, szerencsével, figyelmetlenséggel, és rengeteg munkával. A következő hétvégén minden kezdődik elölről.
