Jeles évfordulót ünnepel egyesületünk, ugyanis éppen hatvan esztendeje, 1963-ban jött létre az Autóklub közúti segélyszolgálata. Cikkünkben felidézzük az indulás pillanatait, és archív képek segítségével bepillantást engedünk a szervezet egykori életébe. A rendhagyó időutazáson Mészáros Ferenc, az Autósélet szerkesztőbizottságának elnöke is elkísért bennünket, aki oroszlánrészt vállalt a különleges egység létrehozásában.
Mivel az ötvenes évek végétől kezdve viszonylag gyors ütemben nőtt a magántulajdonú gépjárművek száma Magyarországon, nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van közúti segélyszolgálatra. Ennek megszervezését a nagy múltú, akkor már komoly taglétszámmal büszkélkedő Magyar Autóklub vállalta magára. Hamar sikerült megfelelő járműveket találni a munkához, tudniillik hazánk legnagyobb szállítmányozási vállalata, a Volán Tefu felajánlott három dobozos IFA Framo kisteherkocsit erre a célra.
Miután a Csepel Autógyár segítségével felszerelték a járműveket, 1963-ban elindult a szolgáltatás, mégpedig oly módon, hogy két kocsi a Balaton környékét, egy a 3-as utat járta, akkor még csak a hétvégi csúcsforgalom idején.
Így fejlődött az Autóklub segélyszolgálata
– Ebben az időszakban az Autóközlekedési Vállalatnál dolgoztam osztályvezetőként, és a cég igazgatója ajánlott Matykó Vilmos, a MAK akkori főtitkárának figyelmébe. A klub irányítója a Framókkal szerzett kedvező tapasztalatok birtokában szerette volna, hogy minél hamarabb útjára induljon az egész országot behálózó segélyszolgálat – mesél Mészáros Ferenc a kezdetekről, hozzátéve, hogy Hollós István ismert autóversenyzővel együtt kaptak megbízást a szervezet felépítésére.
Ekkortájt fűzte szorosabbra a viszonyt a MAK a német ADAC és az osztrák ÖAMTC klubokkal, és a gyümölcsöző kapcsolat segítette hozzá az Autóklubot a legendás Steyr-Puchokhoz is.
– Az ÖAMTC 1965-ben leselejtezte addig használt Puch 500-as típusainak egy részét, és az osztrák kollégák megkérdezték tőlünk, nincs-e szükségünk 15 darab ilyen kocsira. Természetesen igent mondtunk, hiszen annak dacára kiváló állapotban voltak, hogy 200 ezer kilométernél is többet futottak. Szerettem volna, hogy megbízható, feddhetetlen szerelők alkossák a gárdát, ezért csak olyan munkatársak kaptak helyet a csapatban, akiket általam ismert szakemberek ajánlottak a munkára. A felvételi beszélgetés sem a megszokott módon zajlott, ugyanis a bemutatkozást követően egy úgynevezett szerelőfalon előállított hiba feltárását vártam el a jelentkezőktől. Aki sikerrel vette az akadályt, annak szerződést kínáltunk. Bár nehéz körülmények között, azaz hóban, fagyban, sárban, korán reggel vagy az éjszaka közepén is rendületlenül dolgoztak a segélyesek, kiváltságnak számított az alakulathoz tartozni – eleveníti fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket Mészáros Ferenc.
Levélben, majd telefonon zajlott a segélykérés
A farmotoros járgányok jellegzetes, élénksárga színe okán ragadt rá a szerelőkre a Sárga Angyal becenév, jóllehet ez nem magyar eredetű kifejezés. Németül is ugyanígy (Gelbe Engelnek) hívták az ADAC és az ÖAMTC segélyszolgálatosait.
Bárhogy is, már az első puchos évben 1600 riasztást jegyeztek fel, ennek örömére bevezették a tagok által ingyenesen igénybe vehető téli indítószolgálatot is. Ennek keretein belül a szakemberek vállalták, hogy életet lehelnek a lemerült akkumulátor vagy elfagyott üzemanyagvezeték miatt mozgásképtelen gépkocsikba.
– Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon miképpen értesítették az elakadt sofőrök a MAK-ot, hiszen a hatvanas években nem volt CB-rádió vagy autótelefon. Nos, kitaláltuk, hogy úgynevezett segélykérő dobozokat telepítünk az országutak mellé, és a viszonylag sűrűn felállított „postaládákba” dobhatták a klubtagok az elakadás helyszínét és a műszaki hiba rövid leírását tartalmazó segélykártyáikat. Ezeket begyűjtötte az úton cirkáló szerelő, és kiment a helyszínre, hogy megoldja a problémát. Külföldön is híre ment az egyszerű és nagyszerű megoldásnak, amit más európai országokban is alkalmazni kezdtek. Később aztán lényegesen egyszerűbbé vált a kapcsolattartás, miután sikerült megvennünk az ÖAMTC 32 darab leselejtezett, Storno márkájú telefonját. A dán cég eszközei kalandos úton, a szolgálati Puchom csomagtartójában eldugva érkeztek meg Budapestre, majd a Magyar Optikai Művek ügyes szakija átprogramozta őket, hogy működjenek a Fővárosi Csatornázási Művek hullámhosszán. Ekkor már állt a diszpécserközpont a főváros XIV. kerületében, ide futottak be az autósok hívásai, melyeket továbbítottak a Storno készülékekkel felszerelt Sárga Angyalokhoz – avat be a működtetés részleteibe Mészáros Ferenc.
Mindig számíthat a segélyszolgálatra
Elakadt út közben vagy nem indul az autója? Tárcsázza az éjjel-nappal hívható, 188-as segélyhívószámot, és Sárga Angyalaink azonnal a segítségére sietnek! Nagy tudású szakembereink megkísérlik elhárítani a hibát a helyszínen. Ha pedig nem lehet orvosolni a problémát, gondoskodnak róla, hogy szállítószolgálatunk a legközelebbi szervizbe vagy az ügyfél által megjelölt helyre vigye az üzmeképtelen járművet. Lépjen be Ön is az Autóklubba, hogy biztonságban tudja családját és gépkocsiját!
Indul a Trabant-korszak az Autóklub segélyszolgálatánál
A hetvenes évek elején mintegy háromezer kilométernyi országutat tartottak ellenőrzésük alatt a Puchok, noha ekkora nyilvánvalóvá vált, hogy bizony a szűk és koros osztrák kisautók már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Evégett aztán a MAK vezetése a kedvező árú és kényelmesebb Trabant Universalok beszerzése mellett döntött, az első ötven darabos szállítmány nyolc évvel a farmotoros kocsik érkezését követően, 1973-ban kezdte meg autóklubos pályafutását.
– Tágas csomagtartójuknak köszönhetően sokkal több szerszámot, alkatrészt magukkal vihettek a kombi Trabantok, mint az apró Puchok. Hamar kiderült az is, hogy futóművük jól bírja a kátyús utakat és motorjaik akár 150 ezer kilométert is elmennek nagyjavítás nélkül, ezért az Autóklub több száz Trabit állított csatasorba. Közben a sztrádák mellett emelővel, szerszámokkal ellátott mini segélyállomásokat húztunk fel, ahol nemcsak kisebb hibák elhárítását végezték a szerelők, hanem pihenhettek, melegedhettek, s elvégezhették szükségleteiket is – emlékezik vissza Mészáros Ferenc.
A klubtagok száma 1981-re megközelítette a 260 ezret, ennek következtében egyre sokasodott a Sárga Angyalok teendője. Ezért a Trabantok mellé nagyobb sebességre képes, komfortosabb és jobban pakolható Lada 1200 Combikat vásároltak, majd idővel Izs 2715 furgonok is csatlakoztak a segélyszolgálat flottájához. A nyaralni indulók örömére 1986-ban időjárás-előrejelző táblákat állított fel a MAK és az Országos Meteorológiai Intézet az M7-es martonvásári és balatonvilágosi parkolójában. Ezekre a segélyszolgálat szerelői írták fel az aktuális információkat, hogy a Balatonra igyekvők időben tudomást szerezhessenek róla, vajon eső, napsütés, illetve hideg- vagy melegfront vár rájuk a magyar tengernél. Mindennek tetejébe ekkor már a szolgálat saját tervek alapján átalakított Avia autószállítóit is igénybe vehették a lerobbant négykerekűek gazdái.
– Egészen 1986-ig vezettem a szolgálatot, akkor kerültem át a szervezési osztály élére, emellett pedig éveken át a Formula-1-es Magyar Nagydíj előkészítésén és lebonyolításán fáradoztam. Persze továbbra is a Sárga Angyalok közelében maradtam, sőt olykor meglátogattam egykori „csapatomat” a Boldizsár utcai központban, hogy beszélgessek a szerelőkkel, munkatársakkal. Az akkori törzsgárda tagjai nyugdíjazásuk után is kapcsolatban maradtak egymással, és azóta is minden évben összegyűlnek egy kerti sütögetésre, traccspartira. Szívet melengető érzés ott lenni velük és felidézni az emlékeket – zárja gondolatait Mészáros Ferenc.
