Úgy tűnik, a főváros véglegesen kitiltaná a Lánchídról a gépkocsikat, ám a Magyar Autóklub nem támogatja ezt a megoldást.
Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere egy hónappal ezelőtt facebook-posztban jelentette be, hogy idén decemberben – egyelőre ideiglenesen – megnyitják a Lánchidat a buszok, a taxik és a kerékpárosok előtt, míg a végérvényes forgalmi rendről – társadalmi vitát követően – jövő nyáron születhet döntés. A BKK időközben közreadta a híd szerepével kapcsolatos szakmai javaslatát, és a szervezet honlapján elérhető anyag végkövetkeztetése értelmében a decembertől érvényes forgalmi rend állandósulna, magyarul az egyéni gépjármű-közlekedés végleg megszűnne az első állandó dunai átkelőn.
A Magyar Autóklub rövid nyilatkozatban szorgalmazta az ígért és a BKK részéről lényegében már meg is kezdett szakmai-társadalmi vita mielőbbi lefolytatását, különösen, mivel a hídon és a hídfők csomópontjaiban a szükséges forgalomtechnikai kialakítás lehetőségei az idő előrehaladtával egyre szűkülnek. Fontosnak tartjuk, hogy mindenki megismerje az Autóklub Lánchíddal kapcsolatos szakmai álláspontját, melyet az alábbi írásban foglaltunk össze.
A Pesti alsó rakpart esetében történt közös kompromisszumkeresés is megmutatta, hogy a belvárosi humanizálási és emisszió-csökkentési célokat adott keretek mentén támogatni tudjuk, azonban a Lánchíd funkcióváltásának ügyében a lehetőségek alaposabb átgondolását szorgalmazzuk. Az autóbuszközlekedés feltételeinek javítása és a dunai kerékpáros átkelés fejlesztése természetesen fontos, ám kétségesnek látjuk, hogy a Lánchíd útpálya-keresztmetszete a buszos és kerékpáros funkciókat csak az autós közlekedés teljes kitiltása árán tudja kiszolgálni. Kérdés az is, hogy az így elért viszonylag szerény eredmények – különösen télen, amikor elenyésző kerékpárossal számolhatunk – nem járnak-e felesleges és aránytalan áldozattal?
Szükségesnek látjuk a BKK anyagában vizsgált változatokon túl a lehetséges kompromisszumokat jobban kereső forgalomtechnikai megoldásokat is megvizsgálni. Problémának és veszélynek érezzük ugyanis, hogy
- a közúti kapacitások megnyirbálásának hatására (új alternatív szállítási kínálat nélkül) a torlódási index összességében növekszik, ami végeredményben nem szolgálja a klímavédelmet sem;
- aggasztó, hogy egy 2015-ös szakmai tanulmány megállapítása szerint „a kerülőútra kényszerülő gépjárművek naponta 29 000 járműkilométerrel és 1100 járműórával növelik a közúti forgalom teljesítményét”;
- kifogásoljuk a Lánchíd közúthálózati szerepének bagatellizálását, hiszen annak forgalma jóval nagyobb, mint például a Szabadság hídé, vagy mint a dunaújvárosi 2×2 sávos Pentele hídé; problémának látjuk, hogy a Lánchídtól északra közismerten hídkapcsolati hiány van (ez az egykori Kossuth híd, illetve a sokáig napirenden tartott közúti alagút helye), ezt a hálózati hiányt a Lánchíd kiiktatása csak elmélyítené;
- probléma továbbá, hogy az október 27-én a Főváros, a zöld- és kerékpáros szervezetek, valamint az Autóklub által közösen aláírt intézkedési célok értelmében a pesti alsó rakpart Lánchídtól délre eső szakasza (még csak időszakosan, távlatban opcionálisan) kieshet a hálózatból, és amennyiben a Lánchíd is kiesne, úgy az id. Antall József rakpart hálózati értéke is egyszeriben „megsemmisülne”.
Ellenezzük tehát a város működőképességének adott „pofon” megtöbbszörözését.
Fontos körülmény, hogy
- a kerékpárosok belvárosi dunai átkelése azért más helyszínen is javítható, így például az Erzsébet híd déli járdájának hálózatba kapcsolásával;
- ami a Lánchíd buszsávfunkciójának kérdését illeti, félő, hogy a környéki többlettorlódások miatti menetidőnövekedés lenne a dominánsabb hatás;
Célszerűtlennek látszik a Naphegy térsége és az Andrássy út térsége közötti közvetlen autóbusztengely túlerőltetése, miközben ez az irány messze nem ellátatlan (itt és az alternatívaként szóba kerülő Attila út – Erzsébet híd – Rákóczi út vonalban már kiváló buszsávos rendszerek segítik a koncentrált közösségi közlekedést).
A Pesti alsó rakpart vitájának átfogó megállapodást hozó kimenetele mutatja, hogy az eltérő érdekeket képviselő szervezetek részéről készség van az együttműködésre. Javasoljuk annak alapos átgondolását, hogy az eddig vizsgált változatokon túl elképzelhető-e olyan forgalomtechnikai kialakítás, melynél a lánchídi közúti kapcsolat, ha nem is a korábbi kapacitással, de megtartható lenne, egyúttal a jobb kerékpáros átjárhatóság is létrejöhetne. Úgy gondoljuk tehát, hogy kompromisszumok keresésével mindenki számára elfogadható megoldás remélhető.
Ha úgy gondolja, hogy az autósok érdekvédelme fontos, lépjen be Ön is a Magyar Autóklubba! Összetartó közösségünk tagjai biztos háttértámogatással vághatnak neki az utazásoknak és együtt, hatékonyan léphetnek fel az érdekeiket sértő döntések, valamint intézkedések ellen.
