Mikor a gépjármű szó megjelent az emberiség szótárában, valami végleg megváltozott. Hadat üzentünk az időnek, a távolságnak, a vállainkat nyomó terheknek, és ezzel együtt sajnos a természetnek is. E keserédes találmány története az elmúlt háromszáz évben összefonódott a miénkkel. Megéltünk együtt békét és háborút, bejártuk a Föld minden zegzugát, s közben folyamatosan alakítottuk egymást, illetve környezetünket. Induló cikksorozatunkkal hosszú, izgalmas utazásra invitáljuk Önöket, hogy újra átélhessük azt a sok-sok csodálatos élményt, amit ezeknek a különleges masináknak köszönhetünk.
Napjaink embere talán már felmérni sem képes, milyen lehetett az élet az önjáró szerkezetek elterjedése előtt. Lovaink, tevéink, lámáink voltak ugyan, a túlnyomó többség mégsem jutott igazán messzire, a középkori feljegyzések szerint egy átlagos „polgár” soha nem távolodott el 20 kilométernél messzebb szülőhelyétől. Persze sokan tágítottak volna határaikon, a sötét középkorban azonban vajmi kevés lehetőség kínálkozott az önmegvalósításra, az efféle hóbortokra csupán az arisztokráciának jutott ideje és pénze. Más kérdés, hogy a felsőbb rétegeket a legkevésbé sem a kalandvágy fűtötte, a modernizáció rögös útján természetesen haszonszerzés céljából tolták mind előrébb a szekeret.
Melyik volt az első autó?
Hogy ki építette a világ első gépjárművét, nem lehet biztosan megmondani. Egyes források szerint Ferdinand Verbiest jezsuita misszionárius, aki az 1600-as évek végén Kínában próbált a tömegekre hatni. Térítő tevékenysége mellett komoly tudományos munkát is végzett, értett a csillagászathoz, a geometriához, és számtalan haditechnikai eszközt is feltalált. Gőzhajtású járműve tulajdonképpen egy 65 centi hosszú játékmodell volt, melyet 1672-ben a Kínai Császár rendelésére készített. A ránk maradt tervrajzok alapján működőképesnek látszik, de hogy tényleg létezett-e, kérdéses.
Verbiest 1688-as halála után sokáig csend volt, a témával Jacub Leupold kezdett újra foglalkozni 1720-ban. Theatrum machinarium címen kiadott kötetsorozatában több helyen is találkozni a gőzgép gondolatával, de a megvalósításig nem jutott el. Jelentősége inkább annak köszönhető, hogy megihlette Nicolas Joseph Cugnot (1735-1804) francia tüzértisztet, aki a svájci Joseph Planta –hadügyminisztériumnak leadott – műszaki leírásaiban szintén olvasott a szisztémáról.
Cugnot korának egyik legelismertebb szakembere volt, fegyver- és tüzértechnikával, erődítéstannal valamint várharccal kapcsolatos könyveket írt, s bejárta legfontosabb a harcszíntereket. Pontosan tudta, hogy az ágyúk mozgatása óriási terhet ró a katonákra, és rendkívül lelassítja alakulatokat, úgy döntött hát, hogy a hadügyi tárca támogatását kéri egy gőzhajtású vontató megalkotásához.
A francia királynak tetszett az ötlet, adott is pénzt Cugnotnak, amiből a tiszt 1770-re megépítette a világ – vélhetően – első gépjárművét. Mivel a kazánt alulméretezte, a hőerőgép csak 12-15 perces üzemre volt képes, utána legalább negyed órát kellett fűteni, hogy visszaálljon a gőznyomás. Mindenesetre működött, sőt a hitetlenkedő publikum szeme láttára 4 km/órás sebességgel egy teljesen kilométeren át szállított pár embert.
Hol készült az első autó?
A tapasztalatok birtokában Cugnot új, nagyobb vontatót rakott össze, melynek vázát és kerekeit a párizsi Arsenal bognárműhely gyártotta le. Magát az erőforrást strasbourgi rézművesek bevonásával sikerült a megfelelő méretben előállítani, míg a hajtáslánc mechanikáját Michel Brezin „géplakatos” segített kivitelezni. Sajnos mire a kocsi elkészült, megváltoztak a politikai viszonyok, és Cugnot is háttérbe szorult, életének további történetéről vajmi keveset tudunk. Nem úgy művéről, mely a feltaláló halála után sokáig hánykolódott.
A későbbi uralkodók többször is elővették, tanulmányozták, még össze is törték, de harcba nem küldték soha, inkább afféle kiindulási pontként szolgált a további fejlesztésekhez. Már pedig a fejlesztések – szó szerint – gőzerővel zajlottak, s nemcsak Franciaországban, hanem a világ más tájain is. Ha létezik az autó születésénél izgalmasabb téma, nos, az nem más, mint az elterjedése, cikksorozatunk következő részében ezt az időszakot elevenítjük fel.
Kovács Zsigmond
