2012-ben, igen sajátos marketingesemény keretein belül mutatkozott be az oroszlános márka kompakt lépcsőshátúja. A Peugeot 301 rendkívül gyorsan sikeres lett a családosok és a szépkorúak körében.
Miként a Dacia példája is mutatja, az egyszerű, olcsó és strapabíró autókra hatalmas a kereslet, s nemcsak a szűkös anyagiak miatt, hanem mert rengetegen vannak, akik „csak” egy szó szoros értelmében vett közlekedési eszközre vágynak, semmi többre.
Nos, az alsó középkategóriás Peugeot 301 a fapados szegmens egyik legjobbjaként lépett a magyar piacra nyolc évvel ezelőtt, ugyanis szebb és kifinomultabb formában nyújtja az autózás alapvető előnyeit, mint kissé nyers kategóriatársai.
Határokon átívelő bemutató – hogyan bizonyít a Peugeot 301?
A reklám egy egészen sajátságos formáját választották a Peugeot illetékesei, mikor eltökélték, hogy roadshow keretein belül ismertetik meg legújabb szerzeményüket a leendő vásárlókkal. Ennek részeként két csapat indult útnak Isztambulból, az egyik Egyiptom, Tunézia és Marokkó érintésével Spanyolországig halad, a másik pedig északnak veszi az irányt, s többek között Magyarországon át Moszkváig tör előre. A nyolcfős csapatok három-három 301-gyel gyűrik a kilométereket, ezekkel találkozhatnak az érdeklődők a különféle tesztpontokon és a véletlenszerű megállók alkalmával. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, minden országban felkérnek egy humoristát és egy szakújságírót, hogy csatlakozzon a gyári bandához, s ossza meg tapasztalatait a nézőkkel, olvasókkal. A hazai etap mókamestere Varga Győző, az Irigy Hónaljmirigy tagja volt, a zsurnaliszta pedig nem más, mint szerény személyem.
Rövidke utazásunk az ősz talán legszebb napján, november 8-án vette kezdetét Pécsen, itt találkoztunk a javarészt angol és francia utazók, filmesek alkotta nemzetközi csapattal. Kihasználva a meglepően meleg, napsütéses időjárást, a fiúk egyből a Széchenyi térre hajtottak, s bevetették magukat a járókelők sűrűjébe. Győző természetesen hozta a kötelezőt, a környéken mindenki szakadt a nevetéstől, ugyanakkor kitűnő lehetőségünk nyílt, hogy a 301 formájáról faggassuk az utca emberét. Mondanom sem kell, a többségnek nagyon tetszett a kecses Peugeot, dicsérték az orr-részt, az eltalált arányokat és a kávébarna színt, a hátsó traktus viszont nem aratott osztatlan sikert, ami érthető is, hiszen sokkal kevésbé jellegzetes, mint az autó eleje.
Folytatásként az utastér tesztje következett, pontosabban Győző beültetett boldog-boldogtalant, én pedig figyeltem a reakciókat. Igaz, a delikvenseknek nem volt túl hosszú ideje a részletek felett tűnődni, de senki nem szállt ki csalódva, a kopogós műanyagok és a textilbetét nélküli ajtókárpitok ellenére a próbálgatók egytől-egyig elismerően szóltak az autóról. Volt, akit a vidám hangulatú műszerfal fogott meg, mások a puha üléseket méltatták, jómagam pedig a kezelőszervek ergonomikus kiosztását, a hatalmas hátsó lábteret és a kedvező árat meghazudtoló igényes kivitelezést emelném ki, mint főbb pozitívumot.
Ezután a csomagteret vettük górcső alá, azaz Győző rábeszélt pár fiatalt, hogy másszanak be a 301 hátuljába, s meséljék el, hogy érzik magukat. A jókedvű társaságnak nem kellett kétszer mondani, már kúsztak is befelé, elvégre hely az volt bőven. Az alsó-középkategóriás szedán puttonyába akár 506 liternyi gimnazista is bepasszírozható, ha ismert zenész az ember, idősebbekkel ellenben nem érdemes próbálkozni, mert a magasra húzott rakodóperemen nem csak a csomagokat nehéz átemelni, hanem a lábakat is. Viccet félre téve, a hatalmas csomagtartó a 301-es talán legvonzóbb pontja, ide aztán bőven befér a család cókmókja vagy a munkásbrigád szerszámkészlete, s az ülések ledöntésével még tovább bővíthetjük a helyet – tetőig pakolva 1,35 köbméterrel számolhatunk.
Benzinessel és dízellel is érdemes megvenni a Peugeot 301-et?
Pécset elhagyva Keszthely felé vettük az irányt, útközben meg-megállva egy rövid forgatás vagy fotózás erejéig. Ilyenkor az autók cserélgetésére is volt lehetőség, így az 1,2-es (72 LE) és 1,6-os (115 LE) benzinessel, valamint az 1,6-os turbódízellel (92 LE) is megismerkedhettünk. Ezek nem túl erős motorok, de a 301 koncepciójához tökéletesen passzolnak, alacsony fogyasztásukkal és viszonylag hosszú élettartamukkal a flottakezelőknek is ideális választást jelenthetnek, sőt biztos vagyok benne, hogy fognak is.
A belépőszintet jelentő kisebbik benzinestől távol áll minden, ami a szenvedéllyel vagy a vezetés élményével összefüggésbe hozható, épp’ csak annyira képes, hogy a közlekedési szabályoknak megfelelően A-ból B-be vigye a 980 kilós járművet és annak rakományát. Gyorsulása még terheletlenül is igen gyenge, a gyári adatok szerint 14,2 másodperc kell a százas tempó eléréséhez, megpakolva pedig még tovább romlik a helyzet – öt emberrel már nem árt alaposan megfontolni, mikor kezd előzésbe az ember. Ettől függetlenül nem írnám le a kis hajtóművet, mert városban bőven elegendő a teljesítménye, és kombinált fogyasztása csupán 5,2 l/100 km.
Ha valaki többet jár vidékre, érdemesebb az 1,6-os benzinest választania, ez már sokkal magabiztosabban mozgatja a nagyobb terheket is, és gyorsulásban, illetve rugalmasságban is jelentősen többet nyújt kisebb hengerűrtartalmú testvérénél. Esetében a százas sprint 9,4 másodpercet tesz ki, míg a vegyes fogyasztás 6,4 l/100 km, az urbánus környezet mellett tehát hosszabb távokon, például céges utazásokon vagy családi nyaralásokon is gond nélkül használható. Egyetlen hátránya a kissé zajos működés, pörgetve már elnyomja az utastérben zajló beszélgetést, és sajnos ilyenkor már fogyasztása sem oly’ barátságos.
A motorválaszték csúcsán álló 1,6 literes nagynyomású dízel a paletta legfickósabb tagja, 92 lóereje és 230 Nm-es forgatónyomatéka simán elég a tempós közlekedéshez, még akkor is, ha teli az utastér és/vagy a csomagtartó. Tartósságban vélhetően elmarad benzines társától, fogyasztásban viszont simán veri, és sajnos a hangversenyben is élen jár, bizony elég kerregős szegény. További gondja, hogy elég nehezen éled, érezhető nyomatékra csak 2000 környékétől számíthatunk, az indulásoknál hosszan kell a kuplunggal játszani, ami Győzőt is zavarta.
A Peugeot 301 a kátyús utak királya?
Keszthelyen töltött éjszakánk után Budapestnek kormányoztuk a gépeket, útba ejtve Tihanyt, illetve a belső tavat, melynek partján a földutas próbát is megejthettük. Akárcsak aszfalton, a laza szerkezetű, gidres-gödrös etapokon is helyt áll az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű, jól lehet, a költségcsökkentés hátrányai azért érződnek. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy normális, szabályos tempóval bárhol biztonságosan haladhatunk, a durvább kanyarokban azonban erősen megdől a kasztni, és a nagyobb bukkanókon hangját is hallatja. Utóbbin nem lehet segíteni, a tompa puffanások a kátyúk velejárói, de a kanyarvételt jelentősen megkönnyíti az ESP, ami gyorsan és hatékonyan avatkozik be, ha elsokallunk.
Egy szó, mint száz, nem csalódtunk a kis Peugeot-ban, ha minden példányhoz adnának egy Varga Győzőt, alighanem ez lenne a legkelendőbb modell az országban. Mivel Győzőből csak egy van, a vásárlóknak be kell érnie a műszaki előnyökkel, de még így sem járnak rosszul, hiszen a Peugeot 301 szép, tágas és gazdaságos közlekedési eszköz.
Tetszett a cikkünk? Lépjen be Ön is a Magyar Autóklubba! Standard, Komfort és Oldtimer Prémium tagoknak ingyenesen postázzuk az évente négy alkalommal megjelenő, nyomtatott Autósélet magazint, ami az autós világ minden fontos történéséről tájékoztatja a járműtulajdonosokat, egyszersmind a biztonságos, gazdaságos közlekedésben és az autóválasztásban, illetve -üzemeltetésben is segítséget nyújt.
