A sors különös fintora, hogy az az ember, akinek nevét Európa egyik legnagyobb autómárkája viseli, úgy halt meg, hogy még csak nem is álmodott a gépkocsikról. Adam Opel özvegye és fiai azonban ott voltak az autóipar, illetve az autóversenyzés bölcsőjénél, s jó érzékkel állították új irányba a kerékpárokra szakosodott céget.
Az 1837-ben Rüsselsheimben született Adam Opel lakatos lett, akárcsak édesapja. Az akkori szokásoknak megfelelően húszéves korában vándorútra indult, s bejárta Európa fontosabb országait. Először a belgiumi Liege-be, majd Brüsszel ment, ezt követte Párizs 1858 nyarán, ahol szinte azonnal beleszeretett a finommechanikába és az akkori csúcstechnikát képviselő a varrógépbe.
Hogy minél többet tudjon meg a technikai háttérről, egy varrógépgyárban helyezkedett el, de három év múlva már ismét Rüsselheimben dolgozott, ahol nagybátyja felajánlott neki egy használaton kívüli tehénistállót, hogy – műhelynek berendezve – ott hozza létre első saját varrógépét. Az 1862-ben alapított varrógépüzem olyan jól ment, hogy öt évvel később már kétszintes gyár építését tervezte Adam Opel. A megvalósításban sokat segített, hogy feleségül vette egy tehetős család lányát, Sophie Marie Schellert. A komoly hozomány a gyárépítést is jelentősen megkönnyítette…
Adam Opel, a varrógépek és a kerékpárok nagymestere
Az üzleti sikereken felbátorodva Adam Opel 1886-ban új terméket dobott piacra. Belevágott a nagy első kerekű biciklik, vagy ahogy akkor nevezték, a velocipédek gyártásába, amelyek megülése komoly ügyességet és bátorságot kívánt. A történet érdekessége, hogy a később oly’ sok pénzt hozó velocipéd kis híján kimaradt a termékkörből, tudniillik az első példánnyal akkorát esett Herr Opel, hogy kis híján az életébe került. A bukta után egy időre letett velocipédekhez fűződő terveiről, de mivel a biciklin sokkal nagyobb volt a nyereség, mint a varrógépen, újfent rászánta magát a gyártásra. Elhatározásában nagy szerepe volt, hogy Carl, Wilhelm, Heinrich, Friedrich és Ludwig névre keresztelt fiai is állandóan nyaggatták, hogy csináljon nekik kerékpárt.
Rüsselsheimtől Szentgotthárdig
A cégnek már a második világháború előtt is jól ment, de 1945 után lódult meg igazán a szekér. Az ötvenes években már olyan kocsik szerepeltek a kínálatban, mint az Olympia család (amelynek kupé változatából három év alatt 850 ezer talált gazdára) vagy a Kapitän. A második üzem a cég fennállásának századik évfordulóján, 1962-ben nyílt meg a Bochumban, ott készült az új Kadett, majd a hatvanas években olyan legendás kultuszautók, mint a Commodore, a Manta vagy a GT. Az Opel a felsőbb szegmensben is képviselte magát az úgynevezett KAD modellekkel (Kapitän, Admiral, Diplomat), amelyeket később a Senator és a Monza váltottak fel.
Az első magyar Astra 1992 márciusában készült el, most júniusban pedig az Opel legkorszerűbb motorgyárává fejlesztett Szentgotthárdon elkészült a nyolcmilliomodik motor, amely az ősszel bemutatkozó új Astrába kerül. A tavalyi 380 ezer után idén várhatóan 580 ezer motor hagyja el gyártósorokat, ezért az 1500 fős Opel Szentgotthárd Kft. több száz új munkatársat keres, akikre a gyártás tervezett további növekedése miatt lesz szükség. Érdekesség, hogy 2015 első félévében 5,8 százalékkal nőtt a EU és az EFTA tagországokban eladott Opel/Vauxhall kocsik száma, így a cég átlépte a félmilliós álomhatárt. A két testvérmárka modelljei ma több mint negyven országban kaphatók, az Opel Európa pedig 40 ezer főt foglalkoztat gyártóüzemeiben és fejlesztőközpontjaiban.
A következő évben a fiatal Carl Angliába ment, hogy tanulmányozza az új iparágat, és mintákat hozzon a legújabb gyártmányokhoz. Rövidesen jöttek a kiskerekű, vagyis a maiakhoz hasonló két- és háromkerekű modellek is, és az új közlekedési eszköz rajongótábora tudta: Opelék fejlesztéseiben megbízhatnak. Adam Opel fiai lelkes kerékpárosok voltak, így nem csak azért vettek részt versenyeken, hogy népszerűsítsék a családi termékeket, hanem hogy bizonyítsák rátermettségüket. Bárhogy is, a reklám olyan jól sikerült, hogy a bicikligyártásából származó bevétel hamarosan meghaladta a varrógépekét.
Az öt fiú több mint száz versenyt nyert az évek során, tapasztalataikat pedig mindig megosztották apjukkal. Ez jelentette az igazi fejlődést, melynek eredményeként – Adam Opel 1895-ben bekövetkezett halálakor már – a családi vállalat volt a világ legnagyobb bicikligyártója. Az 58 évesen elhunyt cégalapító aligha gondolta, hogy nevét egy autómárka is viselni fogja, a jövőt azonban oly’ módon biztosította, hogy végakaratában meghatározta a vállalat új szervezeti rendszerét. E szerint özvegye lett a főtulajdonos, akit két legidősebb fia kisebbségi részvényesként támogatott a cégvezetésben.
Az alapító nélkül
Az első Opel autó a „Lutzmann rendszerű szabadalmaztatott Opel motorkocsi” nevet viselte 1899-ben. Konstrukciója igencsak bevált, legalábbis erre utal, hogy a két évvel később megrendezett Königsstuhl hegyi versenyt Heinrich von Opel nyerte az Opel Lutzmannal. Az első saját típus az 1902 őszén bemutatott 10/12 PS volt, mely olyannyira kapósnak bizonyult, hogy négy év alatt több mint ezer darab hagyta el az üzemcsarnokot. Az első világháború kitörésekor már valamennyi vetélytársát túlszárnyalta az Opel, annak ellenére, hogy 1911-ben az autógyár jelentős része leégett. Sikerükben hatalmas szerepet játszott két népszerű és megfizethető járművük, az 1909-es Doktorwagen és az 1914-ben piacra lépett Puppchen.
A sporthagyományoknak megfelelően a cég az autóversenyzésben is élen járt, ezt bizonyítja, hogy 1919-ben, Rüsselsheim közelében átadták az Opel autóverseny-pályát. A döntött kanyarokkal ellátott, betonozott, ovális pálya volt az első autóversenyzésre és tesztelésre szánt aszfaltcsík Németországban. Ezzel évekkel megelőzte a közismert versenypályákat, például a berlini Avust és a Nürburgringet is.
Rakétakísérlet 33 évvel Adam Opel halála után
Az 1920-as éveket áthatotta a márka máig tartó újító szelleme, amelynek eredményeként az utakra került a „Laubfrosch”, a vásárlók által – fűzöld színe miatt – levelibékának elnevezett 4/12 PS kiskocsi. Ez volt az első német autó, amely az 1924-ben bevezetett, futószalagos gyártósoron készült. Ezt követően az Opel a világon elsőként látványos rakétaautó-kísérletekbe kezdett. Fritz von Opel 1928-ban – akkortájt szinte elképzelhetetlen – 238 kilométer/órás csúcssebességet ért el RAK2 rakétaautójával a berlini Avus versenypályán. Egy zárt vasúti szakaszon a szintén rakétahajtású RAK3 síneken állított fel világrekordot, egészen 254 km/óráig gyorsítva – erre alighanem Adam Opel is igen büszke lett volna.
Ekkor az Opel 37,5 százalékos piaci részesedésével messze a legnagyobb német autógyártó volt, ám nem elégedett meg az elért eredménnyel. Az amerikai General Motors konszern élénken érdeklődött az európai befektetési lehetőségek iránt, az Adam Opel által alapított családi cég pedig megragadta a lehetőséget, részvénytársasággá alakult, és 1929 során 26 millió dollárért eladta a General Motorsnak az Adam Opel AG részvényeinek 80 százalékát.
Az amerikai konszern két esztendővel rá a maradék húsz százalékot is megvette, méghozzá abban az évben, amikor a rüsselsheimi üzemben elkészült az első „népautó”. Az 1,2 literes, rendkívül olcsó modellből 100 ezer példányt szereltek össze 1931 és 1935 között, nem meglepő hát, hogy az új tulajdonos a következő évben leállította a bicikligyártást…
