A hagyományos, hidrodinamikus automatikus váltó nagy könnyebbséget jelent vezetés során, de számos hátránya is van. Hogy ne tetézzük a bajt, használjuk és szervizeljük tudatosan!
Míg a klasszikus kéziváltónál a tengelykapcsolás (kuplungolás) és a sebességfokozat-választás a vezető feladata, az automatikus váltó esetében önműködően zajlanak a folyamatok. Ez jelentősen kényelmesebbé és biztonságosabbá teszi a közlekedést, de számolnunk kell vele, hogy a leginkább elterjedt, úgynevezett hidrodinamikus automatikus váltók állapotmegőrzése nagyobb odafigyelést igényel, mint a manuális egységeké. A hosszú élettartam titka a tudatos kezelés és a lelkiismeretes karbantartás, ehhez próbálunk most segítséget nyújtani kedves olvasóinknak.
Hogy épül fel az automatikus váltó?
A szakszerű működtetéshez vezető út első lépése, hogy igyekezzünk legalább nagy vonalakban megismerni a szerkezet felépítését, illetve működését. Ez nem könnyű feladat, mert igen összetett konstrukcióról van szó, de most megpróbáljuk a lehetetlent, s nekifutunk az ismertetésnek. Miként a kéziváltónál, úgy az automatikusnál is össze kell kapcsolni a motor főtengelyét a váltó tengelyével, hiszen ekként jut el a hajtási energia az erőforrástól a kerekekig. Az egyszerű, kéziváltóknál alkalmazott kuplungnál két tárcsa súrlódik egymáson, a hidrodinamikus váltóknál viszont – ahogy neve is utal rá – folyadék felel az erőátvitelért.
Képzeljenek el egy minden oldalról zárt, henger alakú fémdobozt, amiben két lapátkerék áll egymással szemben! Ha a házat feltöltjük olajjal, majd az egyik kereket (turbinakerék) egy bemenő tengellyel forgatni kezdjük, a folyadék sugárirányban áramlani kezd, s magával sodorja a másik kereket (szivattyúkerék). Ha ez utóbbira is teszünk egy tengelyt, s kivezetjük a doboz túlfelén, akkor a fizika törvényeinek megfelelően ez is forogni kezd, ha a bemenő tengelyt mozgásba hozzuk. Az átvitt erő mértékét nagyban befolyásolja a lapátkerekek lapátjainak száma, mérete és szögállása, illetve gyakorta szerelnek be a turbina- és a szivattyúkerék közé egy állítható szögállású állórészt (vezetőkerék), amivel működés közben is változtatható a folyadékáramlás dinamikája.
Igen ám, de a váltóban használt hidraulikafolyadék idővel elhasználódik, ezért a mérnökök általában beépítenek egy hagyományos, súrlódótárcsákra épülő kuplungot is, ami akkor zár, ha a váltás megtörtént és – nagyjából – megegyezik a bemeneti és kimeneti tengely fordulatszáma. Magáról az áttételezésről rendszerint bolygóműves szerkezet gondoskodik, mely onnan kapta nevét, hogy hasonlóképpen épül fel, mint a naprendszer. Az alapot a motor által hajtott bemeneti tengely adja, ennek végére rögzítenek egy fogaskereket, más néven napkeret. Ezt a kimeneti tengelyhez rögzített, belső fogazású gyűrűkerék öleli körbe, de nem közvetlenül, hanem akkora hézaggal, hogy beférjen még néhány kisebb fogaskerék. Ez utóbbiak alaphelyzetben a napkerék körül forognak, innen tehát a csillagászati hasonlat.
Bárhogy is, a gyűrűkerék, ezáltal a kimeneti tengely forgási sebessége attól függ, hogy a bolygókerekek állnak (pontosabban együtt perdülnek a napkerékkel) vagy szabadon elforoghatnak. Mivel a bolygómű részegységei más-más tempóval mozognak, a mérnökök ide is betesznek egy súrlódótárcsás tengelykapcsolót, valamint fékszalagokkal befolyásolják a napkerékhez rögzített dob forgási sebességét. A folyamatok irányításáról – elektrohidraulikus és elektromágneses rendszereket egyaránt felvonultató – vezérlőegység gondoskodik, újabb könyvtárnyi szakirodalommal ajándékozva meg a technika szerelmeseit.
Könnyen elromlik az automatikus váltó?
Aki átverekedte magát az első bekezdéseken, láthatja, mennyi összetevője van a legegyszerűbb hidrodinamikus automatikus váltónak is. Ennek egyenes következménye, hogy a hibalehetőség száma is elképesztően magas, nem csoda, hogy a szervizek túlnyomó többsége nem is vállalja javításukat, s inkább váltóspecialistához irányítja az ügyfelet. A különleges tudás birtoklói tökéletesen tisztában vannak helyzetükkel, igyekezzünk hát úgy használni a váltót, hogy ne kerüljünk karmaikba!
Az Autóklub szervizpontjai természetesen az automatikus váltóval felszerelt modelleket is szívesen fogadják. Szakembereink nemcsak a javításban vállalhatnak szerepet, hanem az ellenőrzésben, valamint a folyadék-utántöltésben is. Ha nem tudja, mikor nézette át utoljára az erőátvitelt, mihamarabb látogasson el hozzánk!
A legfontosabb, hogy soha ne „bántsuk” a váltót, azaz mindig úgy kezeljük, ahogy az a használati utasításban olvasható. Tipikus váltógyilkos magatartás, mikor a pilóta álló helyzetben (üresben vagy parkolófokozatban) felpörgeti a motort, majd hirtelen előremenetbe tolja a kart. Ilyenkor a tervezettnél jelentősen nagyobb terhelés éri a szerkezetet, drasztikusan csökkentve annak élettartamát. Hasonló következményekkel jár, ha menet közben, a nagyobb motorfék reményében D-ből valamelyik kisebb fokozatba toljuk át a kart, és az sem vezet jóra, ha nem állunk meg teljesen, mielőtt D-ből tolatófokozatba kapcsolunk.
Emellett érdemes indulás előtt a váltót üresbe téve melegíteni kissé a motort, hogy a hidraulikafolyadéka elérje üzemi hőmérsékletét. Soha ne hagyjuk D-ben parkolni az autót (főleg lejtőn), hanem mindig kapcsoljunk P-be, hogy a beépített körmös kapcsoló rögzítse, ezáltal valamelyest tehermentesítse az egységet! Ilyen esetekben a váltó szenvedéseit a kézifék behúzásával csökkenthetjük tovább, de csak akkor, ha N-ben húzzuk be, s utána tesszük P-be a kart. A tudatosság a karbantartás terén is kifizetődő, ezért figyeljünk rá, hogy mindig a gyártó által megadott szinten álljon a váltóolaj, tehát se több, se kevesebb (!) ne legyen hidraulikafolyadék mennyisége az ajánlottnál. Ezt a motorolaj méréshez hasonló pálcával tehetjük meg, az ezt befogadó nyílás szolgál a folyadék betöltésére is. A hosszú futásteljesítmény alapkövetelménye, hogy soha ne térjünk el a viszkozitásra vonatkozó gyári értékektől, s mindig a lehető legjobb minőségű hidraulikafolyadékot válasszuk! Sajnos manapság egyre többször találkozni hamisított kenőanyagokkal, ezért keressünk megbízható forrást, pár ezer forintért nem érdemes kockáztatni.
Végül, de korántsem utolsó sorban mindig végeztessük el a gyártó által előírt kötelező karbantartási műveleteket, különös tekintettel a váltóolaj cseréjére! Ha elhasználódott hidraulikafolyadékkal üzemeltetjük a váltót, borítékolható a komoly meghibásodás, s bizonyos típusoknál a félmillió forintot (!) is elérheti a javíttatás vagy a csere költsége. Aki leginkább városban, rövid távokon, sokszor hidegen használja automatikus váltóval felszerelt autóját, gyakrabban is elvégeztetheti a cserét. Higgyék el, megéri!
