Európa számos országából utaztak hozzánk az autóklubok munkatársai, hogy testközelből megismerhessék a MAK Fékezd magad! névre keresztelt közlekedésbiztonsági programját, melynek köszönhetően gyerekek tízezrei tanulhatták meg a helyes közlekedés alapjait. Az Autósélet 1996 nyarán megjelent cikke ennek legfontosabb elemeit mutatja be.
„A gyermekek részére tartott elméleti bemutató kapcsán a fékezéssel kapcsolatos fogalmakat ismertetjük. Ezt követően részvételükkel és játékos formában bemutatjuk, hogy mi a különbség a fékút és a féktávolság között.”
„Felsoroljuk a példákat, hogy milyen veszélyhelyzettel járhat az, ha valaki akár egy gördeszkával körültekintés nélkül „kirobban” a járdáról vagy a játszótérről kiguruló labda után szalad. Megpróbáljuk kijelöltetni velük, hogy egy adott vonalnál fékező autó száraz időben 50 km/h, nedves időben 30-35 km/h sebességnél kb. hol állna meg. Mindenki felvesz egy jelzőbóját, ráírja a nevét, és elhelyezi oda, ahol szerinte az autó meg fog állni. A kísérleti gépkocsi felgyorsul, majd egy zászlójelre elkezdi a fékezést – a tapasztalat az, hogy a gyermekek által megjelölt helytől jóval távolabb áll meg.”
Fontos, hogy a gyerekek „beleéljék magukat” a járművezető helyzetébe, és átérezzék menet közben egy baleset bekövetkezésének veszélyét.
„A gyermek beül a kocsiba, a vezető melletti ülésre, majd bekötjük a biztonsági övét. Elindul a jármű, felgyorsul a megfelelő sebességre, és amikor zászlójelet kap, akkor a gyerek rálép a külön beépített fékpedálra.”
„Előtte a fékre lépést párszor álló helyzetben is lehet gyakorolni, hogy érezze, miképp kell majd a jobb lábával fékezni. Az ütközést demonstráló eszköznek – miután féktávolságon belül van elhelyezve – a tesztautó neki fog ütközni. A gyermek tehát élményszerűen átérzi, hogy a féktávolságon belül nem lehet elkerülni az ütközést.”
