Az Európában kevéssé ismert Chung Ju-yung a kitartás mintapéldája is lehetne, egy olyan őstehetség, aki az ipar és a kereskedelem szinte minden területén megtalálta a helyét. Bármihez nyúlt, arannyá vált, beleértve természetesen autógyárát is…
Ma úgy mondanánk, lázadó fenegyerek volt, elvégre az 1915-ben született Chung már kiskorában is gyakran tört borsot szülei orra alá. A napjainkban Észak-Koreához tartozó Kangwŏnban felcseperedő fiú hat testvérével osztozott egy apró vityillón, a szerény életkörülmények miatt iskoláztatásáról szó sem lehetett, legalább is szülei támogatásával biztosan nem. Ezt megelégelve összesen háromszor szökött el otthonról, hogy a közeli városokban vállaljon munkát, majd a pénzből tanulmányait és önálló életét fedezze. Vaskalapos apja mindannyiszor a nyomába eredt és hazacibálta, ezért Chung negyedszerre már nem hibázott: barátjával egészen Szöulig utazott családja elől.
Sikeresen munkakeresés
A pezsgő fővárosban segédmunkák egész sorát vállalta el, mígnem egy rizskereskedésben talált magának hosszú távon is vállalható pozíciót. Kitartása és tehetsége révén alig pár hónap leforgása alatt üzletvezetőnek nevezték ki, később pedig a betegeskedő tulajdonos neki is adományozta cégét. Az alig húszéves Chungnak nem szállt fejébe a dicsőség, sőt éppen ellenkezőleg, még keményebben dolgozott, és megsokszorozta a társaság bevételeit. Ha az ifjú üzletember egy kevésbé bizonytalan korban lát napvilágot, ezzel talán véget is ért volna az életét taglaló történet, a töretlenül növekvő cég ugyanis hosszú távon is biztos megélhetéssel kecsegtetett.
A koreai vezetők keresztülhúzták Ju-yung számításait, mivel a két világháború között bevezették jegyrendszert, s ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették a kereskedelmet. A döntéssel szinte kisemmizték főhősünket, de az örök optimista Chung mégsem adta fel. Pár év kihagyás után teljesen új területen, az egyre népszerűbb autózás világában próbált szerencsét. Apró műhelye kezdetben csak egy volt a sok közül, ám három év alatt hetvenfős üzemmé nőtte ki magát. Szervize olyannyira impozáns lett, hogy az 1943-ban érkező japán hadseregnek egyből „megtetszett”, és azon nyomban lefoglalták a verejtékes munkával összehozott telephelyet…
A Hyundai és az építőipar
Másnak talán egy életre elvette volna a kedvét a másodszori bukás, ám Chungot nem olyan fából faragták, hogy ilyen apróságok miatt feladja karrierjét. Türelmesen kivárta, míg a szigetország katonái kivonulnak, majd a háborút követő újjáépítésből vette ki a részét a frissen alapított Hyundai Engineering and Construction Companyvel. Ezúttal is „kicsiben kezdte”, pár alkalmazott és néhány munkagép sorakozott csak a vállalat udvarán, de elszántságát látva aligha lehetett bárkinek kétsége, hogy előbb-utóbb Korea egyik legfontosabb cégei között jegyzik majd a Hyundait.
Atomerőmű, kikötő- és gátépítés, illetve haditengerészeti megrendelések – a társaság két évtized alatt ilyen impozáns beruházások kivitelezőjeként szerzett nevet magának a szakmában. A sikerek természetesen pénzügyileg is megerősítették a vállalatot, mely így készen állt, hogy új területre merészkedjen. A profilbővítésre nem is kellett sokat várni, a hetvenes években már sorra készültek a Hyundai emblémával díszített járművek.
Egyedülálló szemlélet
Aki szerint dolgozni nem teher, hanem lehetőség, az bizonyosan kiváló munkát ad ki a kezéből – vallotta az idősödő Ju-yung, s új partnereit e gondolkodásmód mentén választotta ki. A szemlélet olyan príma szakembereket vonzott a márkához, mint például a Formula-1-ben brillírozó mérnök, John Crosthwaite, vagy éppen a kor egyik legjobb formatervezője, Giorgio Giugiaro. Első modelljük, a Mitsubishi bevált hajtásláncát öröklő Pony 1975-től 1990-ig tartó pályafutása során valódi világsiker lett, hazája után Európában és a tengerentúlon is komoly sikereket ért el. Ju-yung úr biztos volt benne, hogy az alsó-középkategóriás kocsi mellett komoly kereslet lenne drágább típusokra is, ezért következő lépésként belevágott a nálunk is jól ismert Excel, Sonata és Elantra modellek fejlesztésébe.
A terjeszkedés elkerülhetetlenné tette a külföldi gyárak és összeszerelő-üzemek létrehozását, ugyanakkor ezzel lazult az egyszemélyes irányítás szigora is, ami csaknem a vállalat bukásához vezetett. A kiszervezett gyártásban készült, folyton meghibásodó négykerekűek miatt a Hyundai név gúnyos jelzővé vált a legfontosabb felvevőpiacnak számító észak-amerikai piacon, kis idő múltán egyszerűen csak a gagyi autók szinonimájaként emlegették a márkát.
A Hyundai-megbízhatóság
Persze nem a talpraesett Chungról lenne szó, ha nem adott volna csattanós választ a kétkedőknek. A gyártás átszervezésével egy csapásra megszüntette az élcelődésre okot adó hibákat, és egyedülálló jótállási rendszer bevezetésével csalogatott új vásárlókat a Hyundaihoz. A megfelelő pillanatban felvásárolta a komoly pénzügyi gondokkal küzdő Kiát, merész reklámstratégiájával pedig a legnagyobb vetélytársakat is lekörözte. A labdarúgó-világbajnokság főtámogatójaként az egész bolygón megismerték a Hyundai nevet, ami nagyban hozzájárult, hogy a Hyundai-Kia cégcsoport mára a negyedik legnagyobb autógyártó lett a világon.
Az egykori rizskereskedő hosszú és tevékeny élete során számos vállalatot vitt sikerre, de a vállát nyomó terhek ellenére sem hanyagolta el gyökereit és szülőföldjét, a Koreai háborúban az északi oldalhoz csatolt területet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy 1988-ban Szöul rendezhette az olimpiát, és tevékenyen részt vett a kettészakadt ország vezetői közötti megbeszélésekben. A kilencvenes évek végén például személyesen kereste fel az akkori államfőt, Kim Dzsongilt, hogy százmillió dolláros adománnyal segítse Észak-Korea gazdasági felzárkózását. Egyebek mellett két könyvet is írt (No Failures but Trials és Born in this Land címmel), és élete utolsó napjáig aktív volt, mígnem 2001-ben, 85 évesen távozott közülünk.
