A Magyar Autóklub a kezdetek óta szívügyének tekinti a tagok és a többi közlekedő biztonságát, illetve tájékoztatását, valamint azt, hogy felhívja a figyelmet az egyre nagyobb számban előforduló cserbenhagyásos balesetekre.
A következő néhány sor az Autósélet 1970-es évfolyamának januári számában jelent meg egy olyan riportban, mely baleseti helyszínelések tapasztalataiból íródott:
„A fényszóró fehér kévéjét parányi fénypontként verik vissza a betonon szétszóródott üvegcserepek. Az országút egyik oldalán teherautó, a másikon Moszkvics áll. Széles ablakán most szabadon vághat be a hideg szél, az ablak helyét csak töredezett üvegszilánkok vonalai jelzik. Néhány perccel a baleset után érkezünk a helyszínre. A teherautó vezetője fiatal ember, tanácstalanul topog kocsija mellett.
– Nem értem, hogyan történhetett. Jött velem szemben a Skoda, én fékeztem, egyszercsak reccs… A kocsim bal hátsó sarka nekiütközött a Moszkvics szélvédőjének.”
Az egyik rendőr is megszólalt a cikkben, aki az egész éjszakát szolgálatban töltötte, és számtalan esethez riasztották:
„Sok a baleset. Nem lehet, kérem, eleget beszélnünk a közlekedők felelősségéről.” – mondja elcsigázott hangon a helyszínelő.
