Ha tisztességgel letudtuk a tanuló éveket, nyugodt szívvel léphetünk a nagy vasak világába. Itt aztán mindent megkapunk, ami hiányzott a kicsikről: teljesítményt, sebességet, fékerőt és persze magát az életérzést, a nagybetűs MOTOROZÁST! Cikkünk arról szól, milyen az ideális motor haladóknak.
Sok helyen írják, hogy rutin nélkül ne üljünk erős motorra, de arra csak kevesen térnek ki, hogy mit is jelent ez a rutin valójában. Néhány kör a kertvégében a papa mopedjével természetesen semmire nem elég, miként a robogós és a segédmotoros tapasztalat is kevés. A középkategória szereplői kifejezetten haladóknak készülnek, olyan pilótáknak, akik pár évet már lehúztak egy 125-ös vagy 250-es bringán, s ez idő alatt tudatosan sajátították el a biztonságos közúti motorozás írott és íratlan szabályait. Ők már kisebb eséllyel kerülnek veszélyes szituációkba, s ha mégis, a tanulás során ösztönszerűvé vált mozdulatok kisegítik őket a bajból. Amennyiben közéjük tartozunk, jöhet a sűrűje!
Keresgélj a középkategóriás motorok között!
A középkategória a motorok legnépesebb mezőnye, így aztán határait is nehéz kitapogatni. Egyszerű logika alapján a 300 és 800 köbcenti közötti gépeket sorolhatnánk ide, de a hengerűrtartalom vajmi keveset mond el egy járműről, ennél itt sokkal több kritériumról van szó.
Ha mindenképpen definiálni szeretnénk a szegmenst, akkor valahogy úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a szélsőségektől mentes, könnyen kezelhető bringák tartoznak ide, melyek ár és méret szempontjából sem túlzók. Tekintve, hogy belőlük fogy a legtöbb, a gyártók nagy hangsúlyt fektetnek fejlesztésükre, s hihetetlenül változatos palettát kínálnak a vásárlóknak. Aki innen szemezgetne, szinte bármilyen irányba elindulhat, az enduróktól a chopperekig mindent megtalál.
A felhozatal gerincét a már évtizedek óta tökéletesítgetett mindenesek alkotják, eladási darabszámuk okán tulajdonképpen ők a motorozás vezéregyéniségei. Ilyen például a Honda CBF600 (78 LE) vagy a Yamaha XJ6 (78 LE), de mondhatnánk Kawasaki ER6-ot (72 LE) és a Suzuki SFV650-et (70 LE) is.
Ezek egytől-egyig rendkívül kiforrott gépezetek, népszerűségüket felhasználóbarát viselkedésüknek, combos erőforrásaiknak, gazdaságos üzemeltethetőségüknek és legendás strapabíróságuknak köszönhetik, amellett persze, hogy nagyon jól néznek ki. Sokoldalúságuk révén szinte bármire befoghatók, amit aszfalton kell elvégezni, s nemcsak egy, hanem két személlyel is nyugodt, önfeledt utazást tesznek lehetővé, már csak azért is mert többségükhöz ABS is rendelhető.
Melyik a legjobb terepmotor?
Hála a mérnökök kitartó munkájának, ma már – az egykoron igen nehezen kezelhető – terepmotorok között is találunk olyanokat, melyek megfelelnek a fent leírt kritériumokat. Nagy rugóút ide vagy oda, nem kell különösebben bűvészkednünk a nyeregben, az alacsony súlypont, a tökélyre vitt vázgeometria és az egyenletes teljesítményleadás földúton is segít a biztos haladásban.
Megbízhatóságukkal és kedvező árukkal a japán típusok ezen a területen is fölényben vannak, élen a négy főkolompossal, név szerint a Honda XL700V Transalppal , a Kawasaki Versys 650-nel, a Suzuki DL650 V-Strommal és a Yamaha XT660Z Ténérével. Bármelyiket is választjuk, garantált – az útviszonyoktól független – kényelem, személyiségük azonban eltérő. A Ténéré egyhengeres, a Versys „sorkettes”, V-Strom és Transalp pedig V2-es blokkra épül, más és más választ adva a többcélúság problematikájára. Rajtuk kívül szólhatnánk még a BMWF650GS-ről és a KTM 690 Enduro R-ről, de borsos áruk illetve a KTM nyers mivolta miatt valamelyest kilógnak a sorból.
A nagyrobogó is ideális motor haladóknak
Akárcsak az endurók, a nagyrobogók is sokoldalúak, igaz, esetükben csak szilárd útburkolat játszik. Abból viszont jöhet akármilyen, egy 300-as vagy 500-as változattal, a városi hajszák mellett hosszabb országúti, sőt autópályás kalandokat is bevállalhatunk. Az öblös erőforrással felszerelt robogók közös jellemvonása, hogy fejedelmi komforttal kényeztetik gazdájukat, ami magában foglalja, a vastagon párnázott nyerget, a kisebb-nagyobb tárolórekeszeket, a remek szélvédelmet és az egészséges üléspozíciót is.
Robogóhoz képest talán kicsit drágák, a motorokkal szemben viszont valós alternatívát jelentenek, és sokakat el is csábítanak. Bár, a japánok itt is vezető szerepben vannak, az olaszok eredményei elvitathatatlanok. Az ikonikus Honda Silver Wing, Suzuki Burgman és Yamaha Majesty triumvirátus hegemóniáját többek között az Aprilia Scarabeo, a Gilera Fuoco, a Kymco Xciting és a Piaggio MP3 igyekszik megtörni.
Végül, de korántsem utolsó sorban szétnézhetünk a hosszúvillás gépek piacán. A szelíd viselkedés, az elfogadható méret és a kedvező ár manapság már a chopperek között sem elképzelhetetlen, igaz, a választék nem éppen bőséges. Hiába néztem át többször is a kereskedők árlistáit, csupán négy modell, Honda VT750, a Hyosung GV650 Aquila, a Moto Guzzi 750 Nevada és Suzuki VZ800 akadt horogra, a többiek túl nagyok és/vagy túl drágák a középkategóriához. Hozzáteszem, ez végül is nem baj, mert sokan utaznak az extrémitásokra, s ők bizony nagyra értékelik a sok-sok köbcentit. Sorozatunk következő cikkében nekik szeretnénk kedvezni, így a legdurvább szériagyártású motorokat vesszük sorba.
