Motorkategóriákat bemutató cikksorozatunk utolsó, egyben legérdekesebb epizódjához érkezett. Írásunkban a különféle stílusok legjeit gyűjtöttük össze, azokat a sorozatgyártású bringákat, melyek minden szempontból kivételesek a maguk műfajában vagy akár a teljes piacon. Jöjjenek tehát a csúcskategóriás motorok!
Ha az extrém motorkerékpárok közül szeretne válogatni az ember, elengedhetetlen, hogy – a vastag pénztárca mellett – meglegyen a kellő motoros tapasztalata. Ezeket a járműveket kifejezetten profi pilótáknak fejlesztik a gyártók, azoknak, akik nagy sebességnél és/vagy vészhelyzetben is biztosan uralják a gépüket, még akkor is, ha netán félmázsás (!) a „szerelvény”. Ehhez bizony rengeteget kell gyakorolni, s a felkészüléshez nem árt profi szakember(ek) segítségét kérnünk. Ma már nemcsak „egyszerű” vezetéstechnikai tréningek léteznek, a specializálódni kívánó bukósisakosok az egykerék iskolától az endurós képzésen át a gyorsasági oktatásokig bármin részt vehetnek, így különösebb kockázat nélkül szerezhetik meg a szükséges rutint. Hosszú az út, de mindenképpen megéri, mert világ legizgalmasabb motorjai várnak a ránk!
Válogass kalandgépek, turaendurók, robogók közül!
Kiemelkedő teljesítményért nem kell feltétlenül szupersportmotort vásárolnunk, lóerőből a robogók felső osztályában sincs hiány. A hétköznapi használat mellett nagyobb kirándulásokra is alkalmas Honda SW-T600 és a Suzuki AN650 Burgman könnyedén tartja a tempót a középkategóriás motorokkal, míg kényelemben, helykínálatban és praktikusságban simán verik a klasszikus építésmódú vasakat. Ennél egy fokkal még többet kínál a Gilera legendás nagyrobogója, a GP800, melynek CVT váltóval felszerelt 839 köbcentis V2-es blokkja nem kevesebb, mint 75 lóval ruházza fel az akár 200 km/óra feletti sebességre is képes kétkerekűt. Imponáló adataival a GP800 a világ legnagyobb szériagyártású robogója.
A verseny- és túraendurók mezőnyében szintén szép számmal találunk extrém gépeket, helyenként elképesztő képességek birtokában. A KTM 690 Enduro R, a Husqvarna TE510 és a Husaberg FE570 gyakorlatilag nem ismer lehetetlent a terepezés világában, masszív felfüggesztéseikkel és rendkívüli fordulékonyságukkal villámgyorsan mozognak az erdői fái között. A Husaberg csúcsmodellje például csak 114,5 kiló, de 61 lóerő mozgatja, s nem mellesleg 39 centiméteres (!) szabad hasmagassággal büszkélkedhet. Összehasonlításként: a Land Rover Defenderé 250 milliméter…A vegyes talajú, transzkontinentális utazásokra optimalizált túraendurók tulajdonképpen a motorozás legjavát jelentik, hiszen a különféle kategóriák előnyeit ötvözik. Legyen szó teljesítményről, kényelemről vagy sokcélúságról, itt mindent megkapunk, feltéve, hogy meg bírjuk fizetni, a jócskán átlagon felüli képességeknek ugyanis komoly ára van.
A piac egyik legjobbja és egyben legdrágábbja a 113,3 lóerős, mindössze 207 kg-os KTM 990 Adventure R, melynek árát jelentősen megdobhatják a különféle kiegészítők (túradobozok, markolatfűtés, nagy plexi stb.). Cserében Dakar-győztes technikát tudhatunk magunk alatt, s olyan adatokra lehetünk büszkék, mint a 220 km/órás végsebesség, a 3,3 másodperces százas gyorsulás és az 5,5 l/ 100 km körüli kombinált fogyasztás. A KTM 990 Adventure mellett számos luxustúrázót találunk még a piacon. Közülük a BMW R 1200 GS, a Yamaha XT1200Z Super Ténéré és a Moto Guzzi Stelvio 1200 örvend a legnagyobb népszerűségnek.
Kényelmes és testes chopperek a csúcskategóriában
Amennyiben a terepes szakaszokat kihagyjuk, felesleges gólyalábakon egyensúlyoznunk, és a saját tömeg kérdése sem annyira fontos, így tulajdonképpen bármit magunkkal vihetünk, ami a kényelmet szolgálja. Ennek a vonulatnak három vezéralakját érdemes kiemelnünk, a hangzatos nevű Harley-Davidson Electra Glide Ultra Classicot és két japán riválisát, a Honda GL1800 Goldwinget, illetve a Kawasaki VN1700 Voyagert. Esetükben egyetlen cél lebegett a mérnökök szeme előtt – minél nagyobb kényelmet biztosítani az utasok számára.
Ezért aztán túradoboz szett, elektromosan állítható szélvédő, ABS, hifi-rendszer, navigáció és tempomat is elérhető ezeknél a guruló foteleknél, sőt a Honda – egyedüli gyártóként – még légzsákot is kínál túrázójához. Jól lehet, a triumvirátus minden tagját óriási erőforrás mozgatja, a menetteljesítmények nem különösebben durvák. Ennek oka, hogy az energia nagy része a légellenállás leküzdésére és persze az óriási tömeg mozgatására megy el. A Honda 405, a Kawasaki 406, a Harley pedig 407 kiló…
Jó befektetés egy szupersportmotor?
A versenysportban szerzett tapasztalatok alapján épített gyorsasági gépek teljesítménye már réges-rég átlépte a józanész határait, napjainkban már a kétszáz lóerő körüli szupersportmotorok sem ritkák. A fejlesztők legnagyobb érdeme mégsem a teljesítménynövelés, hanem a különféle biztonsági eszközök bevezetése, melyek minden eddiginél biztonságosabb keretek közé terelték a forszírozott tempójú kanyarvadászatot. Eklatáns példaként itt van mindjárt a 183 kilogramm száraz tömegű, 193 lóerős BMW S 1000 RR, és a hozzá megvásárolható elektronikai csomag, ami a blokkolás-, kipörgés- és egykerekezés-gátló mellett váltóasszisztenst és csúszókuplungot is magában foglal. Tekintve, hogy 2,7 másodperc alatt éri el a 100 km/órás tempót, s akár háromszázzal is repeszthet, az S 1000 RR-t nem könnyű kordában tartani, ebben segít a négyállású (eső, sport, verseny és slick) üzemmódkapcsoló.
A „mindentudó” BMW-n kívül még jó néhány nívós szereplője van – a jellemzően japán gépek uralta – szupersport kategóriának. A Honda CBR1000RR (179 LE, 199 kg), a Kawasaki ZX-10R (198 kg, 200 LE), a Suzuki GSX-R1000 (185 LE, 172 kg) és a Yamaha R1 (182 LE, 186 kg) a BMW-n túl elsősorban olasz ellenfelekkel áll szemben. Az Aprilia RSV4 R (180 LE, 179 kg), a Ducati 1198 (170 LE, 169 kg) valamint az MV Agusta F4 1000 (186 LE, 192 kg) műszakilag egy szinten áll a távol-keleti és német vetélytársakkal, de árban nem tudnak versenyre kelni velük.
Melyek a legjobb szupersport-túrázók?
Lezárásként a szupersport-túrázók táborába kell még bepillantanunk, itt találjuk ugyanis az olyan nagyágyúkat, mint a Suzuki GSX1300R Hayabusa. A rettegett, 197 lóerős, 220 kilós sólyom – a leszabályozás kiiktatása után – könnyedén kiakasztja a 300 km/óráig kalibrált sebességmérőt, ugyanakkor teljes értékű, viszonylag jó szélvédelmű helyet kínál utasainak, akárcsak honfitársa, a 203 lóerős, 261 kilogramm tömegű Kawasaki ZZR1400.
Komoly ellenfelek híján a páros eddig szinte szabadon garázdálkodhatott a piacon, idén azonban a K 1600 GT-vel itt is megvetette lábát a BMW. A hathengeres bajor óriás jóval nehezebb és drágább, mint konkurensei, de 160 lóerejével és 260 km/óra feletti végsebességével nem kell szégyenkeznie, már csak azért sem, mert kényelem terén etalon a szegmensben.
