Korunk embere általában fejcsóválva tekint a motorháztető alá, pedig a részegységek fel- és megismerése nem ördöngösség. Lássuk, mi minden rejlik egy 2004-es Jaguar X-Type 2.0 D orrában!
Előző írásainkban a tudatos vezetésről, az autó egészének működéséről és az erőforrásról volt szó. Most pedig arról írunk, vajon milyen részegységek szükségesek ahhoz, hogy a jármű működhessen.
A kétezres évek végén a Jaguar illetékesei felismerték, hogy egy nagyobb példányszámban eladható, olcsóbb modellre is szükség van a palettán, ezért piacra dobták az X-Type modellt, melynek műszaki alapjait a Ford Mondeo adta. Sikerét borítékolni lehetett, hiszen a tekintélyt parancsoló megjelenéshez és a magas presztízsértékhez kedvező ár, illetve fenntartási költség társult. Ennek egyik záloga a Fordtól átvett kétliteres, 130 lóerős, turbódízel erőforrás volt, ezt nézzük most meg egy kicsit közelebbről.
Hűtőradiátor
Mint ismertes, a hűtőrendszerben nem víz van, hanem hűtőfolyadék, ami nem csak fagypontját illetően tér el az éltető nedűtől, hanem viszkozitásból fakadóan a vízpumpa (helyesen hűtőfolyadék-szivattyú) kenéséről is gondoskodik. Ideig-óráig pótolhatjuk vízzel a veszteséget, de hosszabb távon a rendszer rozsdásodását és a pumpa meghibásodását vonja maga után.
Fontos, hogy óvjuk a radiátort a külső behatásoktól is, s persze ne tapogassuk, mert menet közben igencsak felforrósodik.
A blokkolásgátló vezérlőegysége
Ez a kis fémház rejti az ABS vezérlését. Azért fut ki négy cső belőle, mert a rendszer egymástól függetlenül képes szabályozni az egyes kerekekre jutó fékerőt. A belsejében egyszerű szelepek vannak, amelyek elzárják a – fékpedál felől toluló – fékfolyadék útját, ha a pilóta túl nagy erővel lép rá a fékpedálra. Érdekesség, hogy a gyárakban, összeszerelő-üzemekben csak nagyon ritkán jelölnek bármit is filctollal, a bontókban viszont ez a bevett szokás. Ha a ilyen jelölést látunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy ez az alkatrész cserélve lett.
Motortartóbak
Egykoron a motorblokkot szimplán hozzácsavarozták a karosszériához, illetve az alvázhoz, de a rezgések túlságosan zavaróak voltak, így idővel áttértek a gumiba ágyazott bakokra. További fejlesztésként az olajjal vagy hidraulikafolyadékkal töltött bakok jutottak szerephez, melyek szinte teljesen elszeparálják a hajtóművet a kocsitesttől. Ilyet alkalmaztak a Ford/Jaguar mérnökei is, még csendesebbé, kifinomultabbá varázsolva az utasteret. Ez a bak arra is lehetőséget ad, hogy kitérjünk az alkatrészszámokra. Ha a képről is leolvasható számot beütik a keresőbe, máris ezernyi találat mutatja, mire való az adott részegység.
A kormányrásegítő folyadéktartálya
A szervokormány működését sem nehéz átlátni: adott egy folyadékszivattyú, amit a motor szíjjal hajt, ez passzírozza erősen a hidraulikafolyadékot, ami segíti a kormány elfordítását. Nos, ezt a folyadékot tölthetjük be ezen a nyíláson át a rendszerbe, illetve magába a tartályba. Ha kevés benne a folyadék, feltétlenül töltsék fel a tartályt, majd keressék fel valamelyik szervizállomásunkat, mert valahol valószínűleg ereszt a rendszer.
A hidraulikus megoldás helyett egyre több gyártó alkalmaz elektromos rásegítést. Ezeknél nem olajnyomás segíti a volán mozgatását, hanem villanymotor.
Torony
A karosszéria és a lengéscsillapítók találkozási pontját híjuk ún. toronynak, tulajdonképpen itt nehezedik rá a kocsi súlya a futóműre. Ennek megfelelően óriási terhelésnek van kitéve, ezért is alkalmaznak – a hatékony karosszériatervezési eljárások mellett – mindenféle merevítőket. Van, ahol a két tornyot kötik össze egymással, máshol egyszerűen a kocsitest valamelyik pontjához rögzítik őket. Ez esetben az utóbbiról van szó, a fekete lemez merevítési célokat szolgál. Mivel a tornyok pont a kerék felett vannak, ide jut a felverődő víz és kövek jelentős része, ami fokozott rozsdásodást okozhat. Idősebb autóknál nem árt ellenőriztetni, esetleg felületkezelni ezt a részt.
Turbófeltöltő
Az üzemanyag-szivattyú tulajdonképpen bármekkora mennyiség befecskendezésére képes, a fejtörést inkább az okozza, miként jutassuk be az égéshez szükséges rengeteg oxigént. Szívómotoroknál a dugattyú lemozdulása során kialakuló nyomáskülönbség miatt tolul be a levegő, míg a turbós erőforrásoknál a kiáramló kipufogógáz meghajt egy lapátkereket, amihez egy másik, elkülönített térben forgó lapátkerék kapcsolódik.
Ez utóbbi szívja be, illetve fújja a motorba a levegőt, több üzemanyag elégetésére adva lehetőséget.
A fékfolyadék tartálya
Ha a fékpedálra lépünk, hidraulikafolyadékot nyomunk neki a féktárcsa mellé helyezett (fékmunka)henger hátfalának. Ez a henger nekinyomja a közbeiktatott fékbetétet a forgó tárcsának, ami a súrlódás miatt lassulni kezd. A fékfolyadékot ezen a tartályon keresztül tölthetjük be a rendszerbe, a tégely oldalán húzódó csík mutatja a maximális töltöttségi szintet. Ahogy a betétek kopnak, a munkahenger elmozdulásának kiindulópontja egyre távolabb kerül az alapállástól, így a folyadék szintje is süllyed. Ha azt tapasztalja, hogy a szint túl gyorsan esik, vagy túl sokat fékez, vagy valahol szivárog a fékfolyadék.
Befecskendezőfejek
Négyhengeres motorról lévén szó, négy (fém) üzemanyagcsövet láthatunk, ezeken át jut a gázolaj az égéstérbe. Hogy a befecskendezés a megfelelő időpontban történjen, a cső és az égéstér közé elektromágneses szelepet iktattak, ez akkor nyit, amikor a szőtt, fekete hővédő burkolatban futó kábeleken érkezik az elektromos jel. A gumicsövek hivatalos neve résolajcső, feladatuk, hogy a befecskendezés során keletkező üzemanyag-felesleget visszavezessék az üzemanyagtartályba.
Beöntésnél vigyázzunk, ne menjen mellé a kenőanyag, mert ráéghet a blokkra vagy tüzet okozhat.
Levegőmennyiség-mérő
Ezt az alkatrészt szinte mindenki ismeri, a modern autók többségénél ugyanis viszonylag gyakran adja meg magát. Ebben nyilván a tervezett avulásnak is van szerepe, de vélhetően többet nyom a latba, hogy ez a szonda a szívócsőben dolgozik, s a porral, kosszal teli városi levegő gyorsan eltömíti. Bár sokan légtömegmérőként ismerik, valódi feladata, hogy a beáramló levegő térfogatát számolja ki, ezt veti össze a motorvezérlő-elektronika a környezeti hőmérsékletet és a levegőnyomást mérő szenzor adataival. A kapott érték alapján az injektor kikalkulálja a beáramló oxigénmolekulák számát, és pontosan annyi üzemanyag-molekulát juttat be, amennyi a hatékony égéshez kell. A meghibásodott alkatrészt nem mindig kell cserélni, néha elég a tisztítás.
Biztosítótábla
Biztosíték nincs, csak elektromos biztosító – tanítják az iskolákban, de köznyelv nehezen idomul, ezért ismerik oly’ sokan biztosítéktáblaként ezt az alkatrészhalmazt. Jelentősége különösen nagy, hiszen a behelyezett biztosítók megakadályozzák, hogy rövidzárlat esetén tűz alakuljon ki. A biztosítók terhelhetőségét amperben adják meg a gyártók, ehhez kell igazodnia a mindenkori felhasználóknak is. Ha a megadottnál kisebb amperértékűt teszünk be, állandóan kiolvad majd a biztosítószál, ha viszont nagyobbat, akkor nem a biztosító olvad majd meg, hanem a zárlatos fogyasztó és/vagy a kábelezés. A nagyobb, többségében négyzet alakú egységek az ún. relék, amik tulajdonképpen elektromágnessel mozgatott „villanykapcsolók”. Azért van rájuk szükség, mert a nagy áramszükségletű fogyasztók vastag vezetékeit nem lehet bekötni a műszerfalba, pláne nem lehet hatalmas kapcsolókat használni. Ehelyett betesznek egy kis kapcsolót az utastérbe, ami a nagy kapcsolót mozgató elektromágnesnek küld áramot.
