Hiába a sokéves rutin, csak akkor vezethetünk igazán gyorsan, biztonságosan és hatékonyan, ha ismerjük a jármű működését, s tudatosan kezeljük a forgalmi helyzeteket. Cikksorozatunkban a legfontosabb tudnivalókat vesszük sorra. Ismerje meg autóját Ön is!
Korunk járművei rendkívül bonyolultnak tűnhetnek, pedig konstrukciójukat illetően alig térnek az első automobiloktól, sőt a hintóktól, szekerektől sem állnak messze. Létrejöttük célja roppant egyszerű: valakit vagy valamit el kell juttatni A-ból B-be, méghozzá épségben, gyorsan és olcsón. Ezek az alapvető elvárások motiválják a szakembereket évszázadok óta, megspékelve persze a kényelemre, megjelenésre és vezetési élményre vonatkozó fogyasztói igényekkel.
Munkájuk gyümölcseként a gépkocsi mára igen kifinomult szerkezetté vált, de működési elve még mindig roppant egyszerű, s bárki számára könnyen értelmezhető.
Hogy működik az autó? Elmagyarázzuk!
Ábécé sorrend vagy gépészeti megközelítés helyett a való életet vesszük alapul, egy átlagos autózás történésein keresztül bemutatva az egyes részegységek felépítését, feladatát, helyes használatát, valamint gyenge pontjait. Mikor reggel megérkezünk az autóhoz, a távirányító gombját lenyomva egy számsort tartalmazó rádiójelet küldünk a központizár vevőegységének. Ha megegyezik az elvárttal, a rendszer áramot ad a zárszerkezetekben elhelyezett vezetéktekercsnek. Mint ismeretes, ha bármilyen vezetéket feltekerünk, s két végét az akkumulátor pozitív, illetve negatív pólusára kötjük, a tekercs belsejében mágneses tér jön létre, ami magához vonzza a környező (mágnesezhető) fém tárgyakat.
Itt nevezetesen az ajtó zárjához kötött rudazatot húzza maga felé, így nem nekünk kell megmozdítanunk a kulcs segítségével. Ha a pólusokat megfordítjuk, a folyamat ellentétes irányú, tehát a mágnes visszalöki helyére a zárnyelvet. Ha nem old a zár, lehet, hogy lemerült a távirányítóban elhelyezett elem vagy az autó akkumulátora, meghibásodott a távirányító (pl. leesett), a központizár vezérlőegysége vagy az elektromágnes, esetleg szétesett a zárszerkezet vagy a mozgatórudazat.
Ismerje meg autóját belülről is!
Ha sikerrel bejutottunk az utastérbe, nézzünk kicsit körül, ezúttal szakmai szemmel. Ha megfigyeljük, sem a műszerfalon, sem az ajtókárpitokon nincsenek kiálló, éles, szögletes felületek. Ennek balesetbiztonsági okai vannak, egészen pontosan, hogy ütközésnél semmi ne álljon fejünkbe, mellkasunkba stb-stb. Ezt az ideális állapotot megőrizendő, kerüljük a különféle dísztárgyak, szellőzőrostélyra aggatható illatósítók, kitüremkedő GPS- és telefontartók használatát, különösképpen, ha hajlamosak vagyunk öv használata nélkül kocsikázni (soha ne tegyük)!
Szintén nem célszerű szabadon mozgó tárgyakat elhelyezni az utastérben, mert kanyarban, illetve ütközésnél komoly galibát okozhatnak. Ide tartozik például a műszerfalra dobott mobil vagy lakáskulcs, no meg a kalaptartóról „rajtoló” esernyő, napellenző, gyerekjáték. Ez bagatell dolognak tűnhet, de korántsem az, sőt rendkívül balesetveszélyes, mert a repkedő tárgyak nem csak elvonják a vezető figyelmét az útról, hanem komoly sérülést is okozhatnak.
Óvja a beltéri műanyagokat a tűző naptól!
Bár a belsőtér borítása összetett, stílusos elemekből épül fel, ne essünk hasra, javarészt minden fröccsöntött műanyag, ami csavarokkal és patentokkal kapcsolódik a kasztnihoz, csak éppen mindent elrejtettek, hogy ne zavarja az esztétikai összhatást. Ha menet közben zörgést, recsegést hallunk, az általában azért van, mert a rögzítések már nem elég szorosak, s kotyognak a kapcsolódási pontok. Ez lehasznált, korábban törött vagy eleve rossz minőségben gyártott autókra jellemző, természetesen kerüljük őket a vásárlás során!
Elsőre nem gondolnánk, de a kárpitelemek kapcsán is van mire figyelni, például, hogy ne hagyjuk tűző napon a kocsit, mert az UV-sugárzás kikezdi a műanyagokat, a nagy hőingadozás pedig felgyorsítja a zörgésért felelős elhasználódási folyamatot. Fontos, hogy erős napsütésnél az utastérben felejtett öngyújtók, illetve hajtógázos hajlakkok, dezodorok felrobbanhatnak, ezért soha ne hagyjuk őket elöl!
Miként állítsa be a vezetőülést és a kormányt?
Mielőtt a slusszkulcsért nyúlnánk, rendezzük be a vezetői környezetet, kezdve az ülés beállításával. Bármily meglepő, nem a kényelem a legfőbb szempont, hanem, hogy tökéletesen átlássuk a jármű környezetét, s ideális távolságban legyünk a különféle kezelőszervektől. Aki túlságosan lent, illetve hátradőlve ül, nem észleli a kocsi közvetlen közelében történő eseményeket (például a szaladgáló kisgyerekeket, kutyákat), míg a túlságosan előre döntött vagy magasra emelt ülés zavarhat az irányításban. Helyzetünk akkor ideális, ha kezünket egyenesen magunk elé kinyújtva csuklónk alatt fut el a kormánykerék pereme, a kuplung teljes kinyomásakor pedig nem teljesen nyújtott a láb, hanem kissé be van hajlítva.
Ezek ugyan ajánlásnak tűnhetnek, de, kérem, tekintsék őket kötelező jellegűnek, mert a hirtelen kialakuló veszélyhelyzetek túlnyomó többségét csak helyes testtartásban tudjuk kezelni, ellenkező esetben utasaink és a többi közlekedő életét kockáztatjuk.
A tükörállítás se maradjon ki a sorból!
Hasonlóképpen veszélyes rosszul beállított tükrökkel útra kelni, hiszen ha nem tudjuk pontosan felmérni a környező tárgyak és közlekedők helyzetét, megint csak a balesetet reszkírozzuk. A külső tükröket lehetőleg úgy igazítsuk, hogy még valamicske látszódjék saját autónk oldalából, de főként (kb. 95 százalékban) a kocsi melletti részt mutassa. Függőleges beállításnál azt figyeljük, hogy az út, illetve az útburkolati jelek is látsszanak, ne az eget kémleljük. A belső tükörnél arra törekedjünk, hogy a teljes hátsó ablak bekerüljön a látómezőbe, elvégre a tetőkárpit és a hátsó ülések támlája közlekedésbiztonsági szempontból érdektelen.
Mielőtt nekivágnánk, ne feledkezzünk meg a biztonsági övről sem! Mivel a mai autóknál már automatikus csévélővel felszerelt öveket alkalmaznak a gyártók, a feszesség beállításával nem kell bajlódnunk, viszont a szabályozható magasságú példányoknál a felső pontot úgy változtassuk, hogy az öv közvetlenül vállunk előtt fusson el. Ha lejjebb kerül, fékezésnél, ütközésnél túlságosan előre dőlhet a felsőtest, míg túl magas pozíciónál nyakunkba vág az öv, ami nem csak felületi sérülést okozhat, hanem akár csigolyatörést is. Itt is hangsúlyoznom kell, hogy ez nem holmi kedves, jó szándékú, félvállról vehető tanács, hanem az Ön alapvető érdeke, ha jut egy perce, kérem, feltétlenül ellenőrizze az öv magasságát.
Megihatok egy pohár sört vezetés előtt?
Végül, de nem utolsó sorban három dolgot gondoljunk át! Elsőként, hogy vezetésre képes állapotban vagyunk-e, mert a könnyelműség mások életébe kerülhet. Aki fáradt, ittas, dekoncentrált, inkább hívjon egy taxit vagy üljön buszra, ez még mindig kisebb gond, mint elgázolt gyermekek szüleivel közölni a rossz hírt… Tudom, sokéves vezetői tapasztalattal mindenki elképesztően magabiztos, de gondoljanak csak az idős úrra, aki a győri kosárlabdacsapat buszának ütközött vagy Stohl Andrásra, aki szintén erősen túlbecsülte képességeit. Persze egy halálos kimenetelű karambolhoz nem kell fáradtság vagy tudatmódosító, elég, ha tűsarkúban ülünk a volánhoz, s egy óvatlan pillanatban beakad a lábunk. Ennek megfelelően kerüljük a mozgásban és kilátásban akadályozó öltözékeket, mint például a vastag talpú bakancs, a kapucni vagy csak szimplán a vastag télikabát! Zárásként ellenőrizzük, hogy minden kötelező irat és felszerelés nálunk van-e, így a vezetői és forgalmi engedély, a kötelező biztosítás igazolópapírja, a lakcímkártya, valamint az elakadásjelző háromszög és az elsősegélycsomag.
