A benzines áldás, a dízel átok – nagyjából ekként összegezhetők a második generációs Avensisszel kapcsolatos tudnivalók. Aki jó helyre teszi a voksát, kedvező áron juthat kényelmes, biztonságos és jól felszerelt családi autóhoz. Cikkünkben bemutatjuk a használt Toyota Avensis tulajdonságait, hibáit.
Viszonylag jól fogyott, de Európában soha nem ért el nagyobb sikereket a Toyota szedán, kombi és egyterű változatban gyártott, felső-középkategóriás modellje, az Avensis. Ha magában állt volna a csatatéren, talán győzedelmeskedik, de olyan nagysikerű ikonokkal kellett farkasszemet néznie, mint az 5-ös BMW, a Mercedes E-osztály vagy a Volkswagen Passat, s így, valljuk be, nem sok esélye volt… A forgalmazás első évtizedében 100 ezer példány körül adott el belőle a márka évente, aztán jött a zuhanás, egészen a 2017-ben regisztrált 25 ezer darabig. Eközben a Passat végig 200 ezer körül fogyott, s voltak olyan évek, amikor 300 ezer fölé kúsztak a számok (pl. 1997, 1998, 2001, 2006).
Az Avensis versenyképességét a sótlan, már-már unalmas külső-belső formai megoldások és a menetközben felmerült megbízhatósági problémák rontották, főként ezeknek köszönhető az is, hogy a használtpiacon sem tartozik a legkapósabb, illetve legdrágább típusok közé. Szerencsére léteznek kifejezetten jó, olcsón megvásárolható modellváltozatok is, hogy melyek ezek, a szerviztapasztalatokból és a használtpiaci információkból Önök is megtudhatják.
Modelltörténet – tágas négy- és ötajtósok, kombik alkotják az Avenisis választékát
1997 – Toyota Avensis (T220) – Legendásan tartós és megbízható – ilyen jelzőkkel illették a szintén strapabíróságáról elhíresült Carina E utódját, az ezredforduló előtt megjelent Avensist. Jóllehet, a T220 kódjelű Toyota „csak” 4,5 méter hosszú volt, átlagon felüli, 263 centis tengelytávja bámulatosan tágas utasteret eredményezett, erőforrásainak pedig tényleg nem kellett cégér, hiszen jórészük bizonyított már az időtálló Carinában.
Ennek megfelelően 1,6-os, 1,8-as és kétliteres benzinesek sorakoztak a kínálatban 109-148 lóerős teljesítménnyel, és két dízel is elérhető volt hozzá. A „sima” TD sajnos nem éppen fickós, 89 lóereje már akkoriban sem számított soknak, ezért a RAV4-ből ismerős, 109 lovas 1CD-FTV (ismertebb nevén: D-4D) lett a népszerűbb gázolajos egység.
2003 – Toyota Avensis (T250) – Sokkal markánsabb, az európai és tengerentúli igényekhez jobban igazodó forma jellemzi a 2003 februárjában megjelent négyajtós Avensist, illetve az októberben leleplezett kombit. Nem mintha elődje szűkös lett volna, de 2700 millis (!) tengelytávjával és 4715 mm-es hosszával még tágasabbá vált, s „vállban” is rávert öt centit a kifutó T220-ra.
Bővült a motorválaszték is, immáron négy-négy benzines (109-161 LE) és dízel (114-174 LE) állt rendelkezésre, és az is beszédes, hogy ez volt az első japán négykerekű, amely öt csillagot szerzett az EURO NCAP töréstesztjén. Ez a vásárlók mellett az Év Autója zsűrijét is lenyűgözte, így az Avensis 2004-ben döntős lett és végül negyedik helyen zárt a rangos megmérettetésen. Vonzerejét tovább fokozta, hogy ebből is készült egyterű, Verso kivitel, igaz, csak 2007-ig.
2009 – Toyota Avensis (T270) – A Párizsi Autószalonon debütált Avensis sokkal látványosabb, egyszersmind áramvonalasabb lett elődjeinél. Mindössze 0,28-as légellenállási együtthatóval büszkélkedhetett, amivel olyan nagyágyúkat előzött be, mint például a Nissan 370Z vagy a legendás Koenigsegg CCX. Ennek is köszönhető, hogy a nagyra nőtt, két centi híján 4,8 méteres Toyota csínján bánt az üzemanyaggal, az 1,6-os, 110 lovas és a kétezres, 125 lovas D-4D-k sofőrjei egyaránt 5,9-6,1 l/100 km-es átlagfogyasztásról számoltak be.
Nem csoda, hogy a lassan tinikorú modell máig a Toyota kínálatának oszlopos tagja, benzines (1,8, 147 LE, 8 935 000 Ft) és dízel (2,0, 143 LE, 9 885 000 Ft) kivitelei napjainkban is népszerűek.
Szerviztapasztalatok – kevés problámával bosszant a használt Toyota Avensis
Ha felületesen futjuk át a márkafórumok értékeléseit, úgy tűnhet, hogy a Carina és az első-második generációs Avensis hasonlóan megbecsült modell. Tegyük hozzá, hogy minél fiatalabb példányról van szó, annál alacsonyabbak a megbízhatóságra, tartósságra adott pontszámok, tehát a bonyolultabb technika és az Angliába kiszervezett gyártás ezúttal is „megtette a hatását”. Különösen a 177 lovas, 2,2-es D-4D-k érzékenyek, sorozatos turbó- és hengerfejjavítások, rosszabb esetben blokkcserék árulkodnak arról, hogy a teljesítményhajszolás a tartósság rovására ment.
Az sem járt jobban, aki a kétliteres dízelre voksolt, tekintve, hogy gyakori kormánymű- és kormányoszlopcserék, valamint befecskendezőhibák keserítették a Toyota-rajongók életét. Ha ez nem lett volna elég, a combos dízelek nagykanállal falták a kuplungszetteket, és arra is sokan panaszkodtak, hogy soha nem látott mennyiségű izzót fogyasztott Avensisük. Ezek után nem meglepő, hogy egyértelmű sormintát láthatunk a tulajdonosi értékelésekben – a lepontozott példányok erős többsége dízel, míg az ötös osztályzatok nagyjából háromnegyedét a VVT-i kódjelű, változó szelepvezérlésű benzinesek kapták.
Persze ez utóbbiakkal is lehetnek galibák, elvégre a kormánymű és -oszlop megegyezik a dízelével, miként a légzsákvezérlő is gyakran tör borsot az Avensis-tulajok orra alá. Szót érdemel a 2008-2009-es modellek időnként beragadó gázpedálja is, bár ezt a hibát ingyenesen orvosolták a hazai márkaszervizekben, feltéve, hogy az autó gazdája eleget tett a felhívásnak. Adja magát a kérdés: kinek éri meg a torkosabb, de kevésbé nyűgös, 1,6-os, 1,8-as vagy kétliteres benzinesre voksolnia? Nos, a fenti motorok fogyasztása – szintén a tulajdonosok mérései szerint – 7,1, 7,8, illetve 8,7 l/100 km körül alakul, azaz tízezer kilométerenként hozzávetőleg hetvenezer forinttal többet költünk üzemanyagra, mintha hasonló teljesítményű dízellel járnánk. A gázolajos egységek költséges hibáit látva bátran mondhatjuk, hogy átlagos futásteljesítmény mellett kár reszkírozni, vagyis aki nem szeretné évente megkerülni a Földet, inkább a megbízhatóbb benzinest válassza. Az már habitus kérdése, hogy megelégszünk-e a 109 lovas 1,6-ossal, vagy a tíz-tíz százalékos fogyasztástöbbletért cserébe bevállaljuk a sokkal nyomatékosabb, 127 lovas 1,8-ast, illetve 145 lóerős kétliterest.
Használtpiaci információk – ha jót akar, inkább benzinest vegyen!
Nagyjából fele-fele arányban találhatóak dízel és benzines Avensisek a hazai hirdetési oldalakon, már ami az első generációt, tehát a 2003 előtti változatot illeti. Meglepően olcsón, háromszázezer forint körül indul a licit, egymillió felett pedig kizárólag szép állapotú Verso (egyterű) kivitelek sorakoznak. Nem úgy a második kiadás, ugyanis itt már kétszer több a D-4D bukkan fel, mint benzines.
Ezekre – átírással együtt – legalább nyolcszázezret kell félretennünk, de a 150 000 kilométer alatti futásteljesítményű, valóban megkímélt VVT-i-k már 1,5-2 millió között cserélnek gazdát. Kiváló értéktartás jellemzi a napjainkban is árult, harmadik kiadás tagjait, így hárommillió forint alatt mutatóban sem látunk belőlük – a szemrevaló, megkímélt példányok rendszerint 3,5-4 millióért kelletik magukat a hirdetésekben.
Tetszett a cikkünk? Lépjen be Ön is a Magyar Autóklubba! Standard, Komfort és Oldtimer Prémium tagoknak ingyenesen postázzuk az évente négy alkalommal megjelenő, nyomtatott Autósélet magazint, ami az autós világ minden fontos történéséről tájékoztatja a járműtulajdonosokat, egyszersmind a biztonságos, gazdaságos közlekedésben és az autóválasztásban, illetve -üzemeltetésben is segítséget nyújt.
