Nincsenek könnyű helyzetben a motorra vágyó kezdők, mivel temérdek vonzó gép csábítja friss jogsis honfitársaikat. Fontos, hogy kerüld el a profiknak szánt kétkerekűeket, mert egy túl erős jármű nem csak veszélyes, értelmetlen is. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen használt kezdőmotort vegyél?
Mielőtt motorozásra adnánk fejünket, érdemes elolvasni néhány versenyző életrajzát. Akik vitték valamire, mind-mind kismotorral kezdtek, és lépésről-lépésre, tapasztalataik bővülésével párhuzamosan növelték a köbcentik számát. Ez nem holmi önmegtartóztatás volt részükről, csupán annyi, hogy a rutin megszerzésének leghatékonyabb módját választották. A kezdő bringák sokkal kezesebbek, mint nagyobb, teljesítményorientált társaik, így gyorsabban, zavaró körülmények nélkül tanulhatunk nyergükben, és Damoklész kardja sem lebeg ott fejünk felett…
Milyen használt motort érdemes venni elsőnek?
Hála a széles választéknak, az újoncok már a kezdetekben eldönthetik, hogy melyik stílus áll legközelebb hozzájuk. A kisköbcentis kétkerekűek között a chopperektől a sportmotorokon át a városi tekergőkig mindent megtalálni, és életérzés szempontjából nem sokban maradnak el az öblösebb erőforrással felszerelt vasaktól. Ezek a gépek arra valók, hogy megszokjuk magát a motorozást, beleértve a kanyarodást, a fékezést, a kézikuplung illetve a lábváltó használatát, és ami a legfontosabb, a közlekedési viszonyokat. Egy higgadt teljesítmény-leadású, jól kontrollálható 125-össel vagy 250-essel viszonylag biztonságosan tanulhatjuk ki az autósok és gyalogosok jellemző hibáit.
Persze mindezek mellett az emberi „gyarlóság” okán sem árt, ha nem ülünk túl erős motorra. Bárki bármit is mond, aki egyszer nyeregbe száll, az „húzni fogja neki”, és soha, semmi nem elég, ahogy azt a történelem már számtalanszor bebizonyította. Aki megmarad a fokozatosság elve mellett, és nem enged a lóerők csábításának, alacsony sebességnél tapasztalhatja meg, hogy mi minden történhet a közutakon, s mire oda jut, hogy 100-150 lóerős motor dolgozik alatta, már pontosan tudni fogja, hogy mit lehet bevállalni, és mit nem.
Ezt mondja a törvény
A fokozatosságot a jogi szabályozás is szem előtt tartja, így a motoros jogosítványt több kategóriára osztották, a pilóta életkorát és a jármű teljesítményét alapul véve. Lássuk őket sorrendben!
„M” (Moped): Két-, három- vagy négykerekű, maximálisan 50 köbcenti hengerűrtartalmú, 4 kW teljesítményű, 45 km/végsebességű és 350 kg saját tömegű járművekre vonatkozik. Minimális életkor: 14 év. Képzés ára: 40 000 – 70 000 Ft
„A1”: Maximálisan 125 köbcenti hengerűrtartalmú, legfeljebb 11 kW teljesítményű motorkerékpárok vezetését teszi lehetővé. Minimális életkor: 16 év. Képzés ára: 50 000 – 90 000 Ft
„Akorlátozott”: Maximálisan 25 kW teljesítményű, 0,16 kW/kg teljesítmény/saját tömeg arányú motorkerékpárok vezetésére jogosít. Minimális életkor: 18 év. Képzés ára: 50 000 – 90 000 Ft
„A”: Ez az ún. korlátlan kategória, amivel bármilyen – vizsgás – motorkerékpárt vezethetünk. Minimális életkor: 21 év. Képzés ára: 70 000 – 110 000 Ft
Jól járhatsz a csupaszmotorral és enduróval
Mivel az alacsony köbcenti a gazdaságosságot is szolgálja, a nyolcad- és negyedliteres kategóriából nem csak az amatőrök szemezgetnek, hanem többek között a futárok és közlekedési kiadásaikon spórolni kívánók is. Az ő kedvenceik általában a naked, azaz csupaszmotorok közül kerülnek ki, hiszen a klasszikus építésmód a remek menettulajdonságok mellett a funkcionalitást és a kényelmet is magában hordozza. Amennyiben e kategóriából szemezgetünk, tucatnyi típus jöhet számításba, s mivel csupa tapasztalt gyártó ténykedik a piacon, tulajdonképpen egyikkel sem tudunk mellényúlni.
A negyedliteresek között a Honda CBF125 és a Yamaha YBR125 számít az aduásznak, személyükben az alacsony üzemeltetési költség, a felhasználóbarát kezelhetőség és a végtelen megbízhatóság fonódik össze, mindent megadva a városi és elővárosi közlekedéssel bajlódóknak. A két japán gyártó egy szinttel feljebb, a 250-es nakedek táborában is vezető szerepet tölt be a Honda VTR 250 illetve a Yamaha YBR 250 által, de jelen van a többi távol-keleti márka, így például a Hyosung és a Keeway is. Szintén otthonosan mozognak urbánus környezetben a különféle endurók illetve szupermotók. Magas építésükből fakadóan jobban tűrik a kátyúkat, könnyebben hajtanak fel a magasabb padkára és földúton is elboldogulnak, ugyanakkor meredek villaszögük kiemelkedő fordulékonysággal ruházza fel őket. Hátrányuk, hogy magasra helyezett üléseikből sokaknak nem ér le a lába, és a párnázottság valamint a szélvédelem sem az igazi.
Magasra nőtt, „nonkonformista” kezdőknek aligha nem ez a műfaj jelenti az ideális megoldást, különösképpen, ha a magyar utakon róják a kilométereket. Természetesen a gyártók őket is széles palettával kényeztetik, telis-tele csupa kiforrott, strapabíró szöcskével. Minőség és ár tekintetében itt is a nagy cégek vannak fölényben, köszönhetően az olyan hosszú ideje népszerű, tartós modelleknek, mint a Honda XL125V Varadero, a Kawasaki KLX125, a Suzuki DR125SM, a Yamaha XT125 és a Yamaha WR250. Rajtuk kívül elsősorban a Derbi, a Keeway, a Hyosung és a Malaguti képviselteti magát ebben a szektorban, azok kegyeit keresve, akik nem tudják megfizetni a „nagy neveket”.
Nem csak nehéz chopper létezik!
Mély, rekedtes hang nélkül nem is chopper egy chopper – mondhatnánk, de a hosszúvillás kicsiket nézegetve, borul az állítás. A „born to be wild” stílus belépő modelljei tényleg nem remegtetik meg a kredencet, viszont úgy kóstolhatunk bele a műfajba, hogy nem kell rögtön 3-400 kilót kordában tartanunk. Egy csúcskategóriás Harley-Davidson menetkész tömege 430 kilogramm, ára pedig meghaladja a nyolcmilliót forintot… Vajon ki szeretné a kezdeti botlások nyomait látni rajta? Nos, ezért találták ki például a Suzuki GZ125-öt vagy a V2-es Hyosung GV125C-t, de az Yamaha YBR125 Custom változata és a Keeway 125 Superlight is megfelelhet a tanuló időszakra, sőt akár tovább is. Segítségükkel gyorsan, komolyabb rizikó nélkül szokhatunk hozzá a chopperek sajátságos viselkedéséhez, és a kezdetekben sem kell lemondanunk a látványos megjelenésről.
Van, aki kifejezetten azért vesz motort, mert száguldozni szeretne, ehhez azonban rengeteg gyakorlás szükségeltetik, feltéve, hogy hosszú életet szeretnénk. Nem szégyen ám 125-ös, meg 250-es gépekkel furikázni, ne feledjük, ezek a kategóriák a világbajnokságban is szerepelnek. A kanyarvadászatot érdemes az efféle minirakétákkal a tudásunk részévé tenni, elvégre itt 60-80 km/óránál kezdődnek az izgalmak, nem kétszáznál. Ebben a szegmensben a Honda CBR125RW, a Kawasaki Ninja 250R, a Yamaha YZF-R125, valamint az Aprilia két kiságyúja, az RS50 és az RS125 viszi a prímet. Mielőtt letennénk voksunkat valamelyik típus mellett, gondoljuk át, hogy valóban megfelel-e céljainkra, s hogy teljesítménye összhangban áll-e felkészültségünkkel. Lassan járj, tovább érsz!
