Kezdődik az autósidény. Az országutakon szaporodnak az üzemelő és üzemképtelen gépkocsik. Szinte hagyományos, és mindenki számára ismert tanács a tavaszi állapotvizsgálat, az észlelt hibák kijavítása és a gépkocsi felkészítése a nyári szezonra. Egy lényeges — az országúti segélyszolgálat tapasztalataiból vett — tényre azonban ismételten felhívnám a figyelmet. Segélygépkocsijaink nagyon sok esetben találkoznak olyan helyzettel, amikor a meghibásodott gépkocsi tulajdonosa a legminimálisabb szerszámokkal (emelő, kerékanyakulcs, csavarhúzó stb.) sem rendelkezik, nem beszélve az alkatrészekről.
Az igaz, hogy hétvégén ma már valamennyi főútvonalon megtalálható az „Angyal”, de miért várjunk rá a legminimálisabb hibaelhárítással is? Hétköznapi utazásnál egyelőre amúgy is magunkra vagyunk utalva. Még nagyobb gondot okoz a sokféle típus előfordulása, és a jelentkező hibák kijavításához szükséges alkatrész-igény biztosítása. A segélykocsik nem tudnak minden típushoz készletet tárolni, ezért az alábbi alkatrészek — természetesen az általános felhasználási gyakoriságukat figyelembe véve — beszerzését minden gépkocsitulajdonosnak ajánlom. Hiszen hiába jelenik meg a segélykocsi, ha éppen azt a hibás kis alkatrészt nem tudja pótolni.
Alapvető alkatrészek a gyújtásberendezéshez
Kezdjük a gyújtásberendezéssel! Általában az elektromos tartozékok egységesek valamennyi gépkocsitípusnál, de vannak speciális alkatrészek is. Ilyenek a megszakító üllő és kalapács, az elosztófedél, és az úgynevezett rotor (elosztópipa). Ha ezekkel az autós rendelkezik, könnyebb a segítség, hacsak nem a gyújtóberendezés mechanikus hibája, például törés következnék be.
A menetkészséget közvetlenül befolyásolhatja az üzemanyagellátó berendezés hibája. Ilyen az AC pumpa (üzemanyag-tápszivattyú) membránjának sérülése, a porlasztó úszó-házban levő úszódob kilyukadása, és a tűszelep meghibásodása. (Trabantnál a benzincsap is gyakran meghibásodik.)
Hosszabb, például külföldi túrára egyéb alkatrészeket is beszerezhetünk, például törésekből bekövetkező hibák elhárítására. Ezeket nem lehet itt felsorolni, hisz bármilyen gondos összeállítás sem terjedhet ki minden szerkezet tartalékolására, ezt végül is a tulajdonosnak, aki ismeri gépkocsiját, kell eldöntenie — főleg régebbi évjáratú gépkocsik esetében.
Így cseréljen kereket biztonságosan
Na, aztán itt van a defektes kerekek cseréje. Vegyék azt a fáradságot, hogy évente legalább egyszer, de ilyenkor tavasszal feltétlenül vegyék le a kerékanyákat és zsírral bekelve helyezzék vissza! A kerékanyakulcsot ha kopott, cseréljék ki! Országúton az egyik legkellemetlenebb helyzet, amikor a kerékcserét azért nem tudjuk végrehajtani, mert a kerékanyát nem tudjuk meglazítani, akár a korrózió, akár a hibás szerszám miatt.
Gyakran látni úgy kereket cserélni, hogy a tulajdonos „belóg” az úttestre. Szürkületkor, sötétben ez nagyon veszélyes. A defekt észleléskor húzódjunk annyira le az útról, hogy erre ne kerülhessen sor! Talán még ennyit: a lecserélendő kerék anyáit a gépkocsi megemelése előtt lazítsuk meg!
A megemelt gépkocsi elég labilis, ügyeljünk arra, nehogy utastársaink, akár ki-beszállással vagy egyéb módon veszélyhelyzetet teremtsenek! Legcélszerűbb ilyenkor mindenkit kiszállítani.
Emelő használata puha talajon
A megemelt gépkocsi kézifékje mindig legyen behúzva, elmozdulás ellen célszerű valamilyen tárggyal (kő, fatuskó) külön biztosítani a kocsit. Ez fokozottan lényeges lejtős úton történő kerékcserénél. Az emelő elhelyezésénél figyeljük annak a talajra gyakorolt hatását! A puha, felázott talajon eldőlhet az emelő, és vele együtt a kocsi is. Célszerű egy darabka deszkát az emelőtalp alá helyezni, így már stabillá tehetjük az emelő helyzetét. Persze, ehhez annyi előrelátás kell, hogy tartsunk a szerszámok között egy ilyen kis deszkadarabot! Megéri.
MEKKEL TÓNI
