Archív Élet+út Motorsport

Interjú Michelisz Norberttel – Bitről bitre

Mintha a semmiből bukkant volna fel, pedig Michelisz Norbert hosszú, sikerekkel teli úton jutott el a Túraautó Világbajnokság rajtrácsáig. Hazánk egyik legsikeresebb autóversenyzőjével beszélgettünk…

Akik jártasak a témában, tudhatják, hogy – a PC-k, illetve konzolok világában – alapvetően kétféle autós játék létezik: árkád és szimulátor. Előbbi inkább a szórakozást helyezi a középpontba, az autók kevésbé törnek, gyorsabbak a valóságnál, irányításuk pedig viszonylag egyszerű. Ezzel szemben a szimulátorok a tökéletes élethűségre törekszenek, a járművek fizikája, viselkedése szinte tökéletesen utánozza az igazi versenygépekét. Nos, Michelisz Norbert ez utóbbi műfajba szeretett bele, s olyan szintre képezte ki magát, amiről talán ő maga sem álmodott…

A Michelisz Norbert alatt dübörgő BMW 320 TC valójában csak 1598 köbcentis, viszont 310 lóerőt szabadít az 1170 kilós autó hátsó tengelyére

Vissza tudod még idézni, hogy miként kerültél kapcsolatba az autókkal?

Igazi rajongó voltam már egészen kis gyerekként, minden érdekelt, aminek kereke volt és brummogott. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, hogy volánhoz ülhessek, még csak nyolc éves voltam, mikor a nagybátyám épített nekem egy kis Simson-blokkos gokartot. Így visszagondolva, nem volt egy gyors szerkezet, de életre szóló élmény volt vezetni. Ahogy cseperedtem, egyre inkább vágyakoztam a „nagy autók” után, a nagybácsikámtól próbáltam hát minduntalan elkunyerálni a zsiguliját. Nagyjából 14 lehettem, mikor először beadta a derekát, és megengedte, hogy a közeli földutakon tegyek pár kört.

Mikor jött a számítógép?

A középiskolai évek alatt már javában játszottunk az osztálytársaimmal, szinte az összes autós programot kipróbáltam, ami akkoriban létezett. Mindközül a GP2 tetszett a legjobban, éjszakákon át ültem előtte, és róttam a köröket, mint valami megszállott. Rendkívül valósághűnek tűnt, a versenyzés minden izgalmát átélhettem napról-napra, és tulajdonképpen semmibe nem került. Idővel átszoktam a – mai napig etalonnak számító – Grand Prix Legends-re, és tulajdonképpen ezen tanultam meg a valójában is létező pályák többségét.

Virtuális pályák hozták az első sikereket

Kikkel versenyeztél?

Eleinte csupán a barátokkal, aztán az internet segítségével egyre tágabb körben folytak a csatározások. Ezen a ponton a játék már komolyra fordul, csak sok-sok gyakorlással és teljes koncentrációval lehet érvényesülni, pláne a szervezett versenyeken.

Neked azért sikerült…

Igen, háromszor lettem Magyar Szimulátor Bajnok, ugyanakkor bekerültem egy olyan társaságba, ahol csupa magamfajta fanatikus mozgott. Itt ismerkedtem meg jelenlegi csapattársammal, Wéber Gáborral is, s rajta keresztül a Zengő Motorsport vezetőjével, Zengő Zoltánnal. Ez fordulópontnak bizonyult, Zoli ugyanis épp versenyzőket keresett, s a szimulátoros eredményeimet látva bizalmat szavazott nekem.

Michelisz Norbert 1984. augusztus 8-án született Mohácson. A műszaki informatikus és közgazdász végzettségű ifjú titán 2006 óta versenyzik „az életben”, azóta három kupasorozatban lett bajnok, 2009 pedig az év tehetségének választották

Hogy ment az átállás?

A valóság egészen más, mint a digitális világ, a testet érő erőhatások és az éles helyzetek még a leggyakorlottabb szimulátorost is komoly feladat elé állítják. Szerencsére nekem sikerült gyorsan megszoknom a körülményeket, s már az első évadomban győztem. Kezdésként a 2006-os Swift Kupában lettem bajnok, majd 2007-ben a Clio Kupában végeztem a tabella élén. Folytatásként a Seat Leon Szuperkupa következett 2008-ban, ahol másodikként zártam az összetettben, majd jött a Seat EuroCup, s vele együtt 2009-ben az Európa-bajnoki cím.

Világbajnoki sorozatban folytatta Michelisz Norbert

Mint ismeretes, az utóbbi három évben már a Túraautó Világbajnokságban indulsz. Nehezebb dolgod van?

Sokkal. A WTCC-ben jóval magasabb a versenyzői színvonal, egész hétvégén a maximumot kell nyújtanom, hogy az első tíz között lehessek. Itt még a lökdösődések is sokkal tudatosabbak, a rutinos pilóták pontosan tudják, hogy miként lehet úgy arrébb tenni a másikat, hogy egyszerű versenybalesetnek tűnjön.

Zavar a „tili-toli”?

Nem, ez benne van a pakliban, ettől lesz igazán érdekes a harc. Egyfajta plusz lehetőség a pilótáknak, hogy érvényesülhessenek. Persze nem jó, ha valaki csak szenvedő fél, de idővel ez változik. Nekem egyelőre minden egyes párharc aranyat ér, mert olyan dolgokat tanulok, amikre magamtól soha nem jöttem volna rá.

Készülődés a 2011-es belga futam előtt. Az 1987-ben életre hívott Túraautó Világbajnokságban jelenleg 12 csapat 18 versenyzője méri össze tudását

Milyen a viszony a versenyzők között?

Ebben a közegben ritkán alakulnak ki barátságok, de vannak olyanok, akik már 15-20 éve együtt versenyeznek, s jól ismerik egymást. Persze a pályán ez nem sokat számít, a kölcsönös tisztelet ellenére kőkeményen megy a harc.

Egyszer fent, egyszer lent

Vannak versenyző barátaid?

Gabit leszámítva nem igazán. A versenyhétvégéken minden pilóta a futamra koncentrál, a köztes időt pedig igyekszünk gyakorlással vagy a családunkkal eltölteni, így nem is nagyon van lehetőségünk találkozni egymással.

A mezőny nagyon erős, több gyári csapat is képviselteti magát, mégis ott vagy az élmezőnyben, sőt két futamgyőzelmet is elkönyvelhettél. Miként élted meg ez elmúlt éveket?

Hullámvasútként. A kezdeti időszakban nyilvánvaló volt, hogy nehezen tudunk érvényesülni, aztán ahogy szép lassan jövögettek az eredmények, már-már elhittem, hogy egyenes lesz az út a sikerig. Igen ám, de egyszer csak elkezdtünk „lassulni”, én pedig futamról-futamra görcsösebbé váltam. Ez egy viszonylag hosszú mélypont volt, de erősebbé tett mentálisan, így idén már sokkal biztosabb alapokról építkezhettünk tovább. Eddig hat hétvége ment le, egyszer győztem, és jelenleg hatodik vagyok az összetettben, így még bármi megtörténhet…

A WTCC után mi jöhet még? Vannak további terveid?

Egyelőre nagyon jól érzem magam a WTCC-ben, nem tervezek váltani. Remélem, hogy itt maradhatok még jó pár évig, s meghálálhatom a szurkolóknak azt a sok-sok szeretet és bíztatást, amit kaptam tőlük.

(Interjúnk 2012-ben készült)

Tetszett a cikkünk? Lépjen be Ön is a Magyar Autóklubba! Standard, Komfort és Oldtimer Prémium tagoknak ingyenesen postázzuk az évente négy alkalommal megjelenő, nyomtatott Autósélet magazint, ami az autós világ minden fontos történéséről tájékoztatja a járműtulajdonosokat, egyszersmind a biztonságos, gazdaságos közlekedésben és az autóválasztásban, illetve -üzemeltetésben is segítséget nyújt.

Olvassa el további cikkeinket!