Múltidéző

Négy kerék, három évszázad
(Az autó históriája – I. rész)

Mikor a gépjármű szó megjelent az emberiség szótárában, valami végleg megváltozott. Hadat üzentünk az időnek, a távolságnak, a vállainkat nyomó terheknek, és ezzel együtt sajnos a természetnek is. E keserédes találmány története az elmúlt háromszáz évben összefonódott a miénkkel. Megéltünk együtt békét és háborút, bejártuk a Föld minden zegzugát, s közben folyamatosan alakítottuk egymást, illetve környezetünket. Induló cikksorozatunkkal hosszú, izgalmas utazásra invitáljuk Önöket, hogy újra átélhessük azt a sok-sok csodálatos élményt, amit ezeknek a különleges masináknak köszönhetünk.

Közlekedési eszköz, divatcikk, státuszszimbólum – az autó roppant különleges szerepet tölt be világunkban (kép: Mini)

Napjaink embere talán már felmérni sem képes, milyen lehetett az élet az önjáró szerkezetek elterjedése előtt. Lovaink, tevéink, lámáink voltak ugyan, a túlnyomó többség mégsem jutott igazán messzire, a középkori feljegyzések szerint egy átlagos „polgár” soha nem távolodott el 20 kilométernél messzebb szülőhelyétől. Persze sokan tágítottak volna határaikon, a sötét középkorban azonban vajmi kevés lehetőség kínálkozott az önmegvalósításra, az efféle hóbortokra csupán az arisztokráciának jutott ideje és pénze. Más kérdés, hogy a felsőbb rétegeket a legkevésbé sem a kalandvágy fűtötte, a modernizáció rögös útján természetesen haszonszerzés céljából tolták mind előrébb a szekeret.

Melyik volt az első autó?

Hogy ki építette a világ első gépjárművét, nem lehet biztosan megmondani. Egyes források szerint Ferdinand Verbiest jezsuita misszionárius, aki az 1600-as évek végén Kínában próbált a tömegekre hatni. Térítő tevékenysége mellett komoly tudományos munkát is végzett, értett a csillagászathoz, a geometriához, és számtalan haditechnikai eszközt is feltalált. Gőzhajtású járműve tulajdonképpen egy 65 centi hosszú játékmodell volt, melyet 1672-ben a Kínai Császár rendelésére készített. A ránk maradt tervrajzok alapján működőképesnek látszik, de hogy tényleg létezett-e, kérdéses.

Nincs rá bizonyíték, hogy valaha is létezett, de a Verbiest által 1672-ben felvázolt szerkezet is működőképesnek tűnik. Itt a fejlődő gőz egy lapátkereket forgatott meg

Verbiest 1688-as halála után sokáig csend volt, a témával Jacub Leupold kezdett újra foglalkozni 1720-ban. Theatrum machinarium címen kiadott kötetsorozatában több helyen is találkozni a gőzgép gondolatával, de a megvalósításig nem jutott el. Jelentősége inkább annak köszönhető, hogy megihlette Nicolas Joseph Cugnot (1735-1804) francia tüzértisztet, aki a svájci Joseph Planta –hadügyminisztériumnak leadott – műszaki leírásaiban szintén olvasott a szisztémáról.

Nicolas Joseph Cugnot Franciaország észak-keleti részén, Voidban született, élete nagy részét pedig katonai szolgálatban töltötte. Osztrák, német és francia lobogó alatt egyaránt harcolt, végül Párizsban telepedett le

Cugnot korának egyik legelismertebb szakembere volt, fegyver- és tüzértechnikával, erődítéstannal valamint várharccal kapcsolatos könyveket írt, s bejárta legfontosabb a harcszíntereket. Pontosan tudta, hogy az ágyúk mozgatása óriási terhet ró a katonákra, és rendkívül lelassítja alakulatokat, úgy döntött hát, hogy a hadügyi tárca támogatását kéri egy gőzhajtású vontató megalkotásához.

A világ első gépjárművét jelenleg a párizsi Műszaki Múzeumban lehet megcsodálni. Ezt tekintjük a mozdony és az autó közös ősének (Fardier à vapeur de Nicolas Cugnot, 1770)

A francia királynak tetszett az ötlet, adott is pénzt Cugnotnak, amiből a tiszt 1770-re megépítette a világ – vélhetően – első gépjárművét. Mivel a kazánt alulméretezte, a hőerőgép csak 12-15 perces üzemre volt képes, utána legalább negyed órát kellett fűteni, hogy visszaálljon a gőznyomás. Mindenesetre működött, sőt a hitetlenkedő publikum szeme láttára 4 km/órás sebességgel egy teljesen kilométeren át szállított pár embert.

Cugnot gőzkocsijának mozgatásáról egy hatalmas, közel gömb alakú üst gondoskodott, melyet az autó orrára szereltek, hogy valamelyest ellensúlyozza a „platóra” rakott ágyúk tömegét. A rézből kikalapált, szegecsekkel összefogatott kazánnak nem volt tápszivattyúja, feltöltését követően lezárták, és addig működött, míg el nem fogyott belőle a víz vagy a szén. A nagy nyomású gőzt Cugnot két hengerbe vezette, és dugattyúk, tolórudak, illetve kilincsművek révén munkavégzésre bírta. Mindezt majd’ 250 éve… A feltaláló zsenialitásáról árulkodik az is, hogy a kereket forgató kilincsművet át lehetett állítani, így a tolatás sem okozott gondot, és nem mehetünk el szó nélkül a fogasíves kormánymű mellett sem, amivel szintén megelőzte korát a francia tudós.

Hol készült az első autó?

A tapasztalatok birtokában Cugnot új, nagyobb vontatót rakott össze, melynek vázát és kerekeit a párizsi Arsenal bognárműhely gyártotta le. Magát az erőforrást strasbourgi rézművesek bevonásával sikerült a megfelelő méretben előállítani, míg a hajtáslánc mechanikáját Michel Brezin „géplakatos” segített kivitelezni. Sajnos mire a kocsi elkészült, megváltoztak a politikai viszonyok, és Cugnot is háttérbe szorult, életének további történetéről vajmi keveset tudunk. Nem úgy művéről, mely a feltaláló halála után sokáig hánykolódott.

Cugnot egyik segítője a párizsi születésű Michel Brezin lakatosmester volt, aki azzal vált ismerté, hogy a francia forradalom alatt fegyvereket és egyéb vasipari termékeket adott el az államnak, majd a befolyt összegből hospice házat hozott létre a szegények számára.

A későbbi uralkodók többször is elővették, tanulmányozták, még össze is törték, de harcba nem küldték soha, inkább afféle kiindulási pontként szolgált a további fejlesztésekhez. Már pedig a fejlesztések – szó szerint – gőzerővel zajlottak, s nemcsak Franciaországban, hanem a világ más tájain is. Ha létezik az autó születésénél izgalmasabb téma, nos, az nem más, mint az elterjedése, cikksorozatunk következő részében ezt az időszakot elevenítjük fel.

Kovács Zsigmond

Olvassa el további cikkeinket!